Tasi Benedek és csapata a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatócsoportjából indulva határozta el, hogy megreformálja a robotikát. Az Allonic startup célja, hogy a biomimetikus eszközöket – például robotkezeket – elérhetőbbé, skálázhatóbbá és emberközelibbé tegye egy forradalmi, textilipari alapokon nyugvó gyártástechnológia segítségével. Az interjúban az alapító-CEO, Tasi Benedek mesél a kezdetekről, a technológiai váltásról és arról, miért kulcsfontosságú a szellemi tulajdon védelme már az első lépéseknél. 

Forrás: allonic.co

Hogyan született meg az Allonic ötlete, és mi az a fő probléma, amit meg akartatok oldani? ⁣

A Pázmányon kezdtük kutatócsoportként, ahol biomimetikus robotkezekkel foglalkoztunk. Az alapvető célunk az volt, hogy a robotokat természetesebbé tegyük, hogy jobban integrálódjanak az emberi környezetbe és biztonságosabbak legyenek. A fejlesztés során azonban folyamatosan abba a problémába ütköztünk, hogy a hagyományos robotok összeszerelése túl bonyolult, túl sok alkatrészből áll és túl lassú. Rájöttünk, hogy ha ezt nem változtatjuk meg, a technológia sosem lesz skálázható. Ezért döntöttünk úgy, hogy üzleti alapokra helyezzük a kutatást, mert csak így juttathatjuk el az értéket képviselő fejlesztéseket széles körben az emberekhez. 

Hogyan jön össze a vitorlázás inspirációja a csúcstechnológiás robotikával? 

A megoldást keresve jutottunk el a textilekhez. Ha belegondolunk, a sportruházatban vagy a vitorlázásban használt anyagok pontosan azokat a tulajdonságokat hordozzák, amikre egy robotnak szüksége van: strapabírók, puhák és erősek, azaz nagy a szakítószilárdságuk. A fonatolásban találtuk meg az inspirációt egy olyan platformhoz, amely teljesen újragondolja a robotok mechanikai szerkezetét, egyetlen, automatizált folyamatban gyártva le azt. Ez lehetővé teszi, hogy a drága elektronikát és a motorokat különválasszuk a mechanikától, így a végtagok olcsón gyárthatóvá, cserélhetővé és rendkívül jól testre szabhatóvá válnak.

Mikor jött el az a pont, amikor elkezdtetek tudatosan foglalkozni a szabadalmaztatással, és ki felel nálatok ezért? 

Nálunk ez már a legelején felmerült, amikor a fonatolt technológia még csak ötletfázisban volt. Mindhárom alapító rögtön az elejétől komolyan vette ezt, mert tudtuk, hogy olyan újszerűséget képviselünk, amit oltalmazni kell. Bár az egyetemen tanultunk az elméletről, a gyakorlati megvalósítás – például a megfelelő szabadalmi ügyvivő megtalálása, aki érti a technológiánk komplexitását – időbe telt. Jelenleg nincs erre egy külön kijelölt emberünk; a feladat megoszlik köztünk a műszaki területek szerint, de külső partnerekkel dolgozunk a pontos megfogalmazásokon. 

Szerinted a szellemi tulajdon (IP) védelme csak egy jogi kényszer, vagy valódi versenyelőnyt jelent számotokra? 

Szerintem egyszerre hasznos és szükségszerűség is, de önmagában nem elég. Hardveres területen az IP egy fontos védvonal, egyfajta „fal”, de tisztában kell lenni azzal, hogy a szabadalom nem gátol meg mindenkit a másolásban, vagy nem mindig lehet forrása jogsértés üldözésére. Ezért mi törekszünk a technikai alapú „defenzibilitásra” is, vagyis olyan megoldásokra, amiket eleve nehéz leutánozni. Az IP nálunk a stratégia része: minden újításnál, ahogy a funkcióink bővülnek, mérlegeljük, mire és hogyan szerzünk oltalmat. 

Milyen jövőt látsz az Allonic előtt, hova szeretnétek eljutni a fejlesztéssel? 

A célunk egy olyan platform kiépítése, amivel egyre növekvő komplexitású, automatizált folyamatokat tudunk létrehozni. Szeretnénk folyamatosan fejleszteni a hardveres és szoftveres innovációinkat, új anyagokat és geometriákat bevonva. Hosszabb távon nemcsak mi szeretnénk problémákat megoldani, hanem a platformunkat elérhetővé tennénk más robotikai szereplők számára is licenszelés útján, hogy ők is ezen a technológián keresztül fejlődhessenek. Ez egy folyamatos építkezés, ahol az innováció és az IP-védelem kéz a kézben jár.