2014. november 27. A MISZ véleménye az Igazságügyi Minisztérium által megküldött
"Szellemitulajdon-védelmi szakképesítésekről" szóló előterjesztésről
Részletek
2014. november 24. A MISZ véleménye a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Programról (2014. nov. 7.)
Részletek
2014. október 30. A MISZ véleménye a "Fokozatváltás a felsőoktatásban" c anyagról
Részletek
2014. október 17. A MISZ véleménye a Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégia Társadalmi Egyeztetésre Szánt verziójáról
Részletek
2014. július 1. A MISZ véleménye a "Tudás-Park - A növekedési zónák tudástranszfer tevékenységének támogatása a felsőoktatási intézmények bevonásával" c. pályázati felhívás (TÁMOP 4.2.1C-14/1/Konv) pályázati útmutatójáról
Részletek
2014. május 26. A MISZ véleménye a KTIA Technológiai start-up ökoszisztéma építés tárgyú pályázat-tervezetről (Kódszám: Start-up_14)
Részletek
2014. április 28. A MISZ válasza az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek körében alkalmazható új keletű technikákról szóló kérdőívre
Részletek
2014. március 25. A MISZ észrevételei a Gazdaságfejlesztési Operatív Program Versenyképes IKT szektor fejlesztése című PÁLYÁZATI FELHÍVÁS tervezetéhez; (Kódszám: GOP-2014-3.3.4.)
Részletek
2014. március 4. A MISZ véleménye a Pest Megyei Területfejlesztési Program egyeztetési anyagáról
Részletek
A Magyar Innovációs Szövetség véleménye
a Fokozatváltás a felsőoktatásban A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai c. dokumentumról
Általános észrevételek
Az anyag magas színvonalú, igényesen elkészített, komplex gondolkodást tükröző, világos megfogalmazású. Legfontosabb értékei a hosszú távú gondolkodás, a korunk igényei szerinti innovatív képzési rendszer víziója. Kellően nagy előrelépés, hogy egy dinamikus, a jelenlegi helyzetet őszintén tárgyaló, stratégiai célokat is kitűző tanulmány született.
A dokumentum meglátásával, hogy állami és EU-s finanszírozásra nem lehet versenyképes oktatást és kutatást építeni, messzemenőkig egyetértünk. Úgy érezzük, hogy lassan egyes intézmények legfőbb tevékenységévé válik a forrásszerzés, és oktatási-kutatási tevékenységeiket is ehhez alakítják (érthető módon) a piaci igények helyett. Ez a dilemma továbbra is fent fog állni, amennyiben az új stratégia nem fogja a piaci igényeket megfelelően figyelembe venni.
A végrehajtás egyelőre nincs kellő alapossággal kidolgozva, így külön odafigyelést igényel majd ennek kigondolása. Az akciótervek részletes kidolgozása után lehet majd pontosan érezni, hogy a kormányzat milyen irányban próbálja továbbfejleszteni a felsőoktatást. Pozitív, hogy a dokumentum készítői törekedtek a célkitűzés, akciók, mérhetőség kritériumainak bevezetésére.
Helyesen ismeri fel az anyag, és taglalja, hogy a hazánkban működő vállalatok igényeit minél jobban figyelembe kell venni, már a felsőoktatási stratégia megalkotásakor ("munkaerő-piaci elvárásokhoz igazodó képzési struktúra").
Támogatandó az a célkitűzés is, amely szerint erősíteni kell a hazai felsőoktatási szféra bekapcsolódását a nemzetközi kutatási láncokba. Ehhez nemcsak kiváló kutatási teljesítményre van szükség, hanem arra is, hogy a vezető kutatási műhelyekbe be tudjanak lépni a hazai kutatók. Ez utóbbi rendszeres megjelenést feltételez rangos nemzetközi fórumokon, illetve tagságot rangos nemzetközi szervezetekben. Mindez a hazai oktatói bérek, illetve megszerezhető egyéb juttatások mellett egyelőre meglehetősen nehéz feladat, ezért célzott támogatási programokkal, vagy akár az életpálya modell részeként elő kell segíteni.
Mivel a minőség javítása több helyen is előkerül a dokumentumban, melyet nagyon fontosnak tartunk, ezért hiányoljuk a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szerepének taglalását. Csak egy helyen emelték ki a szükségességét, pedig több esetben is indokolt lett volna. Hiányzik akkor is a megemlítése, amikor az ipari kapcsolatok szorosabbra fűzéséről beszél az anyag, és akkor is, amikor a szakok újraértékeléséről, átnézéséről van szó. Véleményünk szerint a MAB szerepének tisztázása elengedhetetlen egy ilyen anyagban.
A dokumentumból kiderül, hogy fontosnak tartják a hazai K+F+I elősegítését és támogatását, valamint az innovációs tevékenység katalizálását és könnyítését. A kutatásra vonatkozó rész azonban nem különíti el az alapkutatást, amely állami finanszírozású kell, hogy legyen és az alkalmazott kutatás-technológiai fejlesztés kettőst, ahol az ipari források jelentős bevonása kell, hogy meghatározó legyen. A két finanszírozási cél összemosódása nem segíti a dokumentumban megfogalmazott célokat.
Az oktatás-képzés területén megfogalmazott stratégiai célok között szerepel a piaci igényekhez igazodó idegen nyelvi képzés becsatornázása a felsőfokú képzések tartalmi megújítása közé, valamint, hogy elő kell írni a bemeneti idegen nyelv szintjét, amely a közoktatás reformját is előirányozza. Hosszú távú megoldás lehetne a felvételi rendszer visszaállítása, ahol a felsőfokú oktatási intézmény állítja fel a felvételi elvárásokat, így nem okozna gondot a különböző középiskolák eltérő színvonala.
A rendkívül divatos duális képzéseknél meg kell vizsgálni, hogy hol és mikor (milyen szakterületen) lehet megvalósítani, mert nem általános érvényű a pozitív kimenete ennek a képzésnek. A duális képzések kiterjesztése a KKV szektorra, valamint a nem duális képzésben résztvevő hallgatók gyakorlati oktatása nem tűnik megoldottnak. Ezek hiányában azonban épp a KKV szektor kerül jelentős versenyhátrányba.
A vállalatok saját szakemberforrásuk biztosítását meghaladó szakemberképzés többletköltségeit vélhetően nem vállalják. Ezért nem egyértelmű, hogy milyen forrásból kerül finanszírozásra a gyakorlati képzés.
Az anyag nem vizsgálja kellő mélységig a hiányszakmák képzésével kapcsolatos kérdéseket. Nem derül ki, hogyan kívánja megoldani, hogy elegendő számú hallgatót képezzenek a hiány szakterületeken (például: teljesítményelektronikai mérnök vagy villamos géptervező képzés). Valószínűleg a megoldás az érdekelt területek bevonásában rejlik, mint ahogy erre ki is tér a dokumentum, azonban ennek mikéntje és sikeressége számunkra egyelőre kérdéses.
Nem taglalják a végzett hallgatók nemzetközi migrációjának kérdését. Hogyan lehet feloldani a fiatal végzettek mobilitásának korlátozása nélkül azt a problémát, hogy a magyar állam ingyen oktat, majd külföldön tevékenykedő vállalatok profitálnak belőle. Van szó célzott ösztöndíjakról és hasonlókról, de úgy gondoljuk, ez nem feltétlenül elegendő motiváció.
Igen fontosnak tartjuk mind az oktatói, mind a vállalati K+F+I területen az utánpótlás kérdését. A mély ismereteket igénylő kutatás-fejlesztési tevékenységet csak mester vagy doktori képzést végzett kutatókkal lehet megvalósítani. A dokumentum foglalkozik a PhD kérdés problémájával, viszont az MSc/MA képzés népszerűségének csökkenésével nem. Azt látjuk, hogy egyre kevesebb hallgató választja a mester képzést, inkább munkát vállalnak az alapképzés befejezése után. Így viszont a K+F+I és az oktatói utánpótlásban komoly problémák léphetnek fel.
Részletes észrevételek
4. oldal: "A hazai felsőoktatásnak fel kell vennie a globális világ által megkívánt tempót, mégpedig úgy, hogy a rendszerben lévő lehetőségek maximális kiaknázásával, az értékmegőrzés és értékteremtés szem előtt tartásával az erőforrások minél hatékonyabb koncentrálása mellett egy magasabb minőséget nyújtó, teljesítményelvű és piaci alapon működő rendszer jöjjön létre." –mondatban nem világos, hogy mit ért a dokumentum piaci alapon működő oktatási rendszeren. Az oktatás finanszírozása mindenképpen állami feladat, a teljes oktatási rendszer finanszírozását nem lehet piaci alapokra helyezni. Amennyiben a piaci alapokon azt jelenti, hogy a gazdasági szereplők – beleértve a meghatározó ipari nagyvállalatokat – igényeit kiszolgáló oktatási rendszer kialakítása a cél, ezt tartjuk a legfontosabb állításnak. Javasoljuk a mondat ennek megfelelő átfogalmazását.
4. oldal: "A rendszernek egyszerre kell igazodnia a gazdasági és munkaerőpiaci igényekhez, az öregedő társadalom következményeként kialakuló elvárásokhoz, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatokhoz egyaránt." – mondatban téves szemlélet tükröződik. Az oktatásnak nem igazodnia kell, hanem ki kell szolgálnia a gazdaság – beleértve a meghatározó ipari szereplők – igényeit és támogatnia kell az innovatív szemléletmódot.
Szintén javasoljuk "A jövő felsőoktatásának kulcsszavai" felsorolásban nevesíteni a gazdaság igényeit. Kulcsfontosságú, hogy az oktatás "outputja" megfeleljen a gazdasági szereplők munkaerő-piaci strukturális igényeinek, mivel a gazdasági növekedéshez szükséges kompetencia szintek csak így biztosíthatóak. Amennyiben a képzésből kijövő végzősök tudásszintje nem felel meg a gazdasági szereplők elvárásainak, akkor csak lassabb ütemben és magasabb költségszinten generálható gazdasági növekedés.
4. old.: A dokumentum hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás a nemzetgazdaság egyik legsikeresebb ágazata. Ez mit jelent?
13. oldal: "A felsőoktatási intézmények akkor teljesítik küldetésüket, ha a hallgatóknak átadott ismeretek a munkaerőpiacon relevánsak, ha ..." kezdetű mondat átfogalmazását javasoljuk a következő szerint: "A felsőoktatási intézmények akkor teljesítik küldetésüket, ha a hallgatók elsajátítják a hatékony tanulás módszertanát és innovációs szemléletmóddal kezelik a gazdasági feladatokat, ha ..."
13. old. Technológiai forradalom: további fontos következményként javasoljuk megfogalmazni, hogy egyre inkább áttevődik az oktatásban a hangsúly a tényleges lexikális alapismertek átadásáról az ismeretszerzési módszerek, technológiák elsajátítására és azok alkalmazásának művészetére. Egyre fontosabb azt tudni, hogy egy kérdés megoldásához honnan és hogyan szűrve szerezzek információkat. Meghatározó elem a személyes kapcsolatok, hálózatok építése. A tőlünk nyugatabbra lévő világ oktatási kiválósságai egyik legfőbb erőssége a végzett hallgatók hálózati működése, kapcsolata. Erre nagy hangsúlyt helyeznek a hagyományos, nagynevű intézmények és ennek kézzel fogható hozadéka tetten érhető a gazdasági szférában. (Pl. egy a Cambridge-i Egyetemen végzett kolléga mindig hitelesebbnek tekinti a saját egyetemén végzett munkatársát, mint egy másik, ismeretlenebb csengésű névvel bíró egyetemen végzett kollégát.)
18. oldal "probléma halmazához" javasoljuk hozzátenni javítandó területként a gazdasági szféra szereplői és a kutató szféra, egyetemek rendszeres és hosszú távú együttműködését, melyhez az állam katalizátorként megfelelő ösztönzőket kell biztosítson. Erre már kiváló példák alakultak ki, érdemes lenne ezeket rendszerszerűen terjeszteni.
19. oldal "A felsőoktatási intézmények és a gazdasági - társadalmi szereplők között folyamatos együttműködést igényel továbbá a szakok képzési és kimeneti követelményeinek, tágabb értelemben vett tartalmának modernizálása, adott esetben átalakítása." Ez nagyon fontos! Ennek megvalósulását kell megfelelő eszközökkel segíteni kormányzati oldalról.
19. old.: az oktatás hasznosságát és eredményességét nem lehetséges kizárólag a végzősök számával mérni, hanem kellenek a szakmájukban való elhelyezkedésük adatai is. Ezt egy jól működő, országos lefedettséget biztosító, megbízható Diplomás Pályakövetési Rendszer tudná ellátni. A dokumentum 19. oldalán említésre kerül a rendszer, de ismereteink szerint annak kérdőíves - 5-15%-os visszajelzéssel bíró - felmérése nem reprezentatív. Egy olyan, országos lefedettséget biztosító rendszerre van szükség, amely segíthet az egyetemek – azok karai és szakjai – adatainak tényeken alapuló kimutatásában.
20. oldal "Valamennyi állami felsőoktatási intézményben biztosítani kell a rendszeres és intenzív kapcsolat fenntartását az adott intézmény képzéseiben érdekelt gazdasági és szakmai szervezetekkel. Ezt fenntartói intézkedésekkel kell támogatni." – Jó lenne ehhez jól működő példákat, best practice-t látni.
20. old.: a 2.1.1. első célkitűzés első bullet pont: lesz-e itt szerepe a MAB-nak? Ha igen, a MAB-tagok közé be kell emelni a gazdasági szereplőket. Ha csak szűkítés, akkor is érdemes lenne a minőségi elveket is figyelembe venni. A második bullet pont esetében megfontolandó, hogy az ipari karriereknek lehessen folytatása a felsőoktatásban, ezzel kötni szorosabbra a szálakat, illetve beemelni újabb tapasztalatokat az oktatásba. Ennek meg kéne teremteni a jogi hátterét is (pl. egyetemi tanári kinevezési szabályok újragondolásával.)
A harmadik célkitűzésben is ki kéne emelni a MAB szerepét.
23. oldal első bekezdés: nagyon jó elképzelés de oktatói tehernövekedést jelent, kompenzáció indokolt.
23. oldal 5. bekezdés: itt is érvényes az ipari szakemberek egyetemi karrierjére, 2.1.1.-nél tett megjegyzésünk.
24. oldal 5. bekezdés: ezt már rég meg kellett volna csinálni, fontos elem.
24. oldal 7. bekezdés: a 2.11.-ben tett észrevételeink itt is érvényesek.
26. old.: a 2.2 "Világszínvonalú kutatás" című fejezetből hiányoljuk a kutatási eredmények gyakorlatba való áthelyezésének kidomborítását, akár indikátorként megjelentetni, hiszen a kutatások eredményét nem elég csupán publikációkban és hivatkozásokban mérni, azok gyakorlati oldala legalább annyira fajsúlyos kell, hogy legyen.
A 28. oldalon olvasható intézmények közötti együttműködés, K+F+I hálózatosodás igénye jól meg lett határozva, de nincs kellően alátámasztva, hogy mi motiválná az oktatási intézményeket a kooperációra. Ennek pontosabb leírása szükséges.
29. oldal "A felsőoktatási intézmények gazdálkodási feltételrendszerének módosítása a vállalatokkal való együttműködés biztosítása érdekében, ami törvényi és rendeleti szintű jogalkotást feltételez...." Ezen kívül meg kell találni azt a pénzügyi ösztönző rendszert, mely a vállalatok motiváltságát növeli.
29. oldal 1. bekezdés: ennek csírái ma is fellelhetők, a legjobb gyakorlat alapján kellene az akciótervet kialakítani, az ipart minél korábban be kell vonni.
A 35. oldal teljesítménymutatói között szerepel a "sport és egészségnevelő szolgáltatásokban résztvevők száma", amely hasznosságát nem tagadva, mellette szerepelhetne a "gyakorlati képzést támogató laborok és munkahelyek száma" nagyobb prioritással.
36. old.: az ellátási láncok minősítésére használt paraméterek segítségével a felsőoktatási intézmények és a termelő vállalatok összehasonlítását mutató táblázatban szerepeltetni kellene az inkurrenciát, mint a szakmájában elhelyezkedni nem tudó, de végzett diplomások számát is.
A profiltisztítási terület akár lehetne hangsúlyosabb. A dokumentum nem taglalja elég részéletességgel az egyes intézmények kompetenciaterületeinek átlapolódásából adódó problémákat, úgy láttuk, hogy csak az informatikai képzés dilemmáinak taglalásánál tér ki erre.
39. old.: kifejezetten előnyösnek látjuk az egymástól jól elkülöníthető funkciójú és szerepű felsőoktatási intézmények meghatározását.
3.11. A stratégia teljesen világosan megfogalmazza a rektor és a kancellár feladatkörét. A közösségi főiskoláknál viszont a tulajdonos nem az állam, tehát a kancellár funkcióját a tulajdonos(ok) megbízásából ki látja el?
Az induló közösségi főiskolák esetén finanszírozási problémák jelentkezhetnek, mert:
50%-os állami finanszírozást tételezünk fel,
max. 25%-os pályázati forrásszerzést helyezünk kilátásba (ami egy induló közösségi főiskolánál nem kis feladat),
25%-os egyéb forrás biztosítása (támogatások, K+F megbízások, stb.) pedig hátrányos helyzetű régiókban több mint kérdéses.
Ezért javasoljuk, hogy az új intézmények kezdeti időszakára (pl. az első 4 év) fenntartási terv készüljön. A fenntartási tervet az intézményt fenntartó legmagasabb testületnek (pl. szenátus) kellene elfogadnia.
53. old.: a felsőoktatási autonómia kapcsán nem látszik a tervezetből, hogy mennyire valósulhat meg ez az elképzelés a gyakorlatban.
39. oldal 2 bekezdés: erős kétségeink vannak, hogy ez a kétféle mesterképzés (pláne a 2 féléves) értelmes és megvalósítható cél. Javasoljuk ezt kihagyni, vagy újragondolni. Nem a minőség emelését szolgálná a 2 féléves MSc.
4. Helyes a koncepció azon törekvése, hogy a felsőoktatás egyes szakterületeit differenciálva is elemzi (4. fejezet). A műszaki szakterületre vonatkozó rész ugyanakkor erősen hiányos, erre a koncepció maga is utal. Itt egyelőre csak az informatikai részterület jelenik meg. Remélhetőleg további specifikus célok és beavatkozások is kerülnek majd ebbe a részbe: pl. itt is hangsúlyozni lehetne a felnőttképzést (szakmérnöki képzés) vagy éppen a mérnöki tudás és a komplex műszaki-gazdasági tudásanyag intenzívebb gyakorlati kiaknázását.
55. old 3.4.3.: A hallgatói önkormányzat szerepét csökkenteni kell, mivel a hallgatóság tömegeit (sajnos) a rövidtávú cél vezérli (minél könnyebben diplomát szerezni), és ez teljesen ellene hat a dokumentum koncepciójának. Ez a "népszerűtlen" lépés elkerülhetetlen, meg kell érteni mindenkinek, hogy egyetemre, főiskolára járni, diplomát kapni nem kötelező. Az kiváltság, amit tanulással kell megszolgálni, pláne, ha állami finanszírozásban teszi azt az ember.
A kulcspontok számunkra egyébként elfogadhatóak.
61. old.: a kidolgozás alatt álló Természettudományos, műszaki és informatikai képzés hiányát tapasztaltuk. A fejezet elkészítése során annak készítői kezeljék kiemelten a mérnökképzés kérdését, lehetőség szerint nagyobb normatív támogatást kell adni a mérnökhallgatóknak és jól felszerelt, gyakorlati használatra alkalmas laborokat kell a rendelkezésükre bocsátani. Kiemelkedően fontos és a fejezetben mindenképpen helyet követel magának a piacorientált, jó minőségű műszaki nyelvi képzés.
4.3.: örvendetes olvasni, hogy a gazdasági és vezetői képzésekbe elismert szakemberek bevonását tervezik. Meggyőződésünk, hogy a fenti területeken a hallgatók motiválásában és orientációjuk segítésében az oktatók személyes vezetői tapasztalata meghatározó.
71. old.: hiányosságnak érezzük a nem megoldott finanszírozási hátteret. A 71. oldalon található szöveg nem túl bíztató "...a közvetlen állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető,..." mondatrész alapvetően ellent mond annak a szándéknak, hogy Magyarország Európa gyártási központja szeretne lenni. Ezen cél eléréséhez azonban mérnökök szükségesek, több és jobb minőségben.
A HÁTTÉRANYAG
IV. A magyar gazdaság innovációs képességét biztosító egyetemi kutatás-fejlesztés és innovációs háttér c. pontjával kapcsolatban fontos észrevenni, hogy egy új, még inkább szakosodott, sőt hálózatosodott egyetemi K+F+I struktúra képtelen megoldani egymagában a tudás kigördítését a KKV szektor felé. E követelmény tekintetében támaszkodhat viszont azon tanácsadó, fejlesztő cégekre, amelyek mély gyakorlati tapasztalattal és kapcsolati rendszerrel rendelkeznek a K+F+I igényekkel kapcsolatban.