2012. december 19. Vélemény az ipari parkokról szóló 297/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról c. előterjesztés tervezetéről
Részletek
2012. december 4. A MISZ véleménye a BEFEKTETÉS A JÖVŐBE Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 társadalmi konzultációra készített tervezetéről
Részletek
2012. november 29. A MISZ észrevétele az EMMI által kezdeményezett "A felsőoktatási felvételi eljárásról szóló kormányrendelet" tervezetéről
Részletek
2012. október 24. A MISZ véleménye az emberi erőforrások minisztere által adományozható elismerésekről szóló EMMI rendelet tervezetéről
Részletek
2012. október 17. A MISZ levele az NFÜ-höz a tanácsadó szervezetek akkreditációjával kapcsolatban
Részletek NFÜ válasza
Részletek
2012. szeptember 19. Vélemény a "Kormány környezetpolitikai teljesítményének félidei civil értékelése" című anyagnak, a Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkárság által adott válaszának innovációs részéről
Részletek
2012. augusztus 3. A MISZ véleménye "A régió innovációs potenciáljának fejlesztése innovatív start-up cégek létrehozásával (DAOP-1.3.1, ÉAOP-1.1.3, ÉMOP-1.3.1, NYDOP-1.1.1/C)" című, NFÜ által kiírt, pályázati felhívás tervezetéről
Részletek
2012. június 28. A MISZ levele a Miniszterelnöknek az NKITT-tel kapcsolatban
Részletek
2012. június 12. A MISZ véleménye a "Kutatás-fejlesztési Minősítési Eljárás
Módszertani Útmutatójának" tervezetéről (2012. május)
Részletek SZTNH válasza Részletek
2012. június 7. A MISZ válaszai az NGM által, a KFI stratégia kialakításával kapcsolatosan feltett kérdésekre
Részletek
2012. június 7. Nyilatkozat - Magyar Műszaki Értelmiség Napja 2012 Részletek
2012. május 24. A MISZ észrevételei Magyarország új, jövedelemadókat (és számos esetben vagyonadókat is) érintő nemzetközi egyezménykötési gyakorlatával kapcsolatosan Részletek
2012. május 4. A MISZ észrevételei a "K+F+I ernyőprojektek támogatása (GOP-2012-1.3.1/E)" c.
pályázat tervezetéhez Részletek NFÜ válasza Letöltés
2012. április 27. Vélemény az "Innovációs és technológiai parkok, valamint fejlesztési központok támogatása (GOP-2012-1.2.1./B)" c. pályázati anyagról Részletek
2012. április 24. Vélemény a K+F, ill. munkahelyi képzés pályázatokról
Részletek NFÜ válasza Letöltés
2012. április 13. The remarks of the Hungarian Association for Innovation about the document entitled "BIAC Thought Starter, Innovation and Development"
Részletek
2012. április 12. A MISZ észrevételei az "Új Polgári Törvénykönyv a Kodifikációs Főbizottság javaslata 2012" c. tervezetről Részletek
2012. február 24. A MISZ véleménye a Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja (TÁMOP-4.2.3.-12/1/KONV) c. pályázattervről
Részletek
2012. január 27. A MISZ véleménye, ill. javaslatai az NKITT 2012. január 24-i ülésére előterjesztett "Javaslat a 2012. évi vállalati K+F pályázati programportfólióra" c. anyaghoz
Részletek
2012. január 27. A MISZ véleménye a Gazdaságfejlesztési Operatív Program "Beszállítói programok" tárgyú pályázati felhívásról (Kódszám: GOP-2012-1.3.1/E) Részletek
2012. január 27. A MISZ véleménye az Új Széchenyi Kockázati Tőkeprogramok - Magvető és Növekedési Alap pályázati dokumentációiról Részletek
2012. január 25. A MISZ elnökségének állásfoglalása a regionális innovációs rendszerről Részletek
2012. január 19. A MISZ véleménye a 2012. évi K+F programportfólió c. NGM munkaanyagról Részletek
A Magyar Innovációs Szövetség véleménye
a BEFEKTETÉS A JÖVŐBE Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020
társadalmi konzultációra készített tervezetéről (2012. november)
Általános észrevételek
A dokumentum logikusan van felépítve, könnyen áttekinthető. A 15. oldal alján korrekten bemutatják a lehangoló hazai helyzetet (...start-up és spin-off cégeket segítő magvető tőke hiánya, ...a technológia transzfert ösztönző mechanizmusok sem kellően hatékonyak, ...kevés a piacvezérelt kutatás-fejlesztés...stb.), melynek megrázó képével az Innovációs Szövetség az elmúlt 20 évben kitartó következetességgel szembesítette a mindenkori kormányzatot, ugyanakkor eddig még csak szerény mértékű pozitív változást sikerült generálni az ismert problémák szorításában.
Ez az innovációs stratégia sem tudott megszabadulni az előző stratégiák bizonyos fogyatékosságaitól, miszerint (helyes) távlati célokat tűz ki úgy, hogy azok a közel jövőben nehezen számon kérhetőek. Adatokat fogalmaz meg ahelyett, hogy éves növekedési rátákat adna meg az adott cél elérése érdekében.
Hiányzik a stratégia erőforrásainak számszerűsítése, azaz nem látni az anyagban azt, hogy az egyes célokra mekkora erőforrások, és mikor, fognak rendelkezésre állni. Ezen adatok, becslések nélkül természetesen nem látszik a célok realitása.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy bármilyen célkitűzés csak az innováció humán erőforrásának jelentős megerősítésével érhető el. A humán erőforrás mennyiségének és minőségének megfelelően kell tervezni, ill. lehet csak növelni az innovációra fordítható erőforrásokat.
Amikor egy nemzetgazdaság jövőbeli Innovációs Stratégiájáról beszélünk, akkor két egymástól jól elkülönülő, de egymást feltételező körre kell gondolni. Egyrészt azokra a KFI területen aktív cégekre, intézményekre, szervezetekre gondolunk, amelyek részesei az új megoldások kidolgozásának, elterjesztésének és új termékek piacra vitelének, másrészt gondolhatunk mindazokra a tevékenységekre, intézkedésekre, amelyek a népesség legszélesebb körére hatnak, és amelyek az innovációs gondolkodást kívánják megjeleníteni, elősegíteni a gazdaság és a társadalom legkülönbözőbb területein (Horizont 2020, Társadalmi kihívások, 41 %). Ilyen vonatkozásban a Tervezet egyoldalú; a második elem teljes egészében hiányzik.
Befektetés a jövőbe
A Bevezető hangsúlyozza, hogy szükségszerűen a vállalkozások állnak a stratégia középpontjában, ennek ellenére nem elsősorban a vállalkozások fejlesztésével foglalkozik a tervezet. Ha mégis, akkor a magyarországi átlagos vállalkozások másodlagossá válnak, a nagy kutatóhelyek, multinacionális cégek vannak előtérben.
Javasoljuk a bevezető (3. o.) első mondatát átfogalmazni, mivel a jelenlegi megfogalmazás azt sugallja, hogy az innováció csak és kizárólag forintok ráfordításán múlik. Az innováció nem csupán beruházással erősíthető, az innováció vezetői hozzáállás, szemléletmód is.
„Aligha újdonság, hogy a kutatás-fejlesztésre és az innovációra fordított minden egyes forint egyúttal befektetés mind a vállalatok, mind pedig az ország jövőjébe.” - mondat helyett javasoljuk például: „A kutatás-fejlesztés erősödésére és az innováció elterjedésére fordított pénz, energia és figyelem jól megtérülő „befektetés” a gazdaság növekedésébe, így a vállalatok és az ország jövőjébe.”
Javasoljuk a bevezető részben tételesen is megemlíteni - mint ahogy a törzsanyagban nagyon helyesen szerepel - az állam szerepét (3. o. alja és 4. o. teteje). Szövegszerű javaslat: „Magyarán: a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiának egyszerre kell helyzetbe hoznia a teljes vállalati szektort, a kisvállalatokat, a közepes méretű vállalatokat, nagyvállalatokat és az állami eszköz-, és intézményrendszert, beleértve az egyetemeket és egyéb állami kutatóhelyeket.”
Javasoljuk jobban árnyalni a 4. oldal 2. bekezdésének utolsó mondatát: „Ám a még meg sem született vállalkozásokat közvetlen módon aligha tudja támogatni az állam, míg a nagyvállalatok közvetlen állami támogatás nélkül is sok fejlesztési forrással rendelkeznek.”
A még meg sem született vállalkozásokat közvetve tudja jelentősen befolyásolni az állam az ökoszisztéma révén, megfelelő magvető finanszírozással, kiszámítható és stabil gazdasági feltételrendszerrel. Erre több pozitív európai példát lehet megemlíteni (Svédország, Finnország stb.). A nagyvállalatok több esetben valóban rendelkeznek jelentős fejlesztési forrásokkal, ugyanakkor a multinacionális vállalatok helyi leányai az anyavállalatnál a szó szoros értelmében versenyeznek az újabb fejlesztési projektek elnyeréséért. Ebben a versenyben az egyik meghatározó elem a költségek (helyi adók, alvállalkozók és fejlesztői kapacitások költségszintje), de az értékelésben fontos tényező az országkép és az ökoszisztéma kiszámíthatósága/tervezhetősége, viszonylagos stabilitása.
Javasoljuk a bevezetőben is megfogalmazni (4. oldal 4. bekezdés), hogy a külföldi befektetők szempontjából meghatározó a kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma kiszámíthatósága/tervezhetősége, viszonylagos stabilitása. (Az anyag a részletes elemzői részben helyesen beismeri, hogy az elmúlt évtizedekben a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs környezetnek NEM volt erőssége a stabilitás és tervezhetőség.)
Nagy ellentmondást érzékelünk az 5. oldalon található megfogalmazás („...a már létező technológiák széleskörű elterjedését is támogatni kell”) és a tervezet nagy részében az innovációt és a kutatást szorosan együtt tárgyaló (és egymást feltételező) kezelése között. (Az innovációs fejlesztések adójogi kezelése is ezt az utat követi). Nem véletlen, hogy a szakirodalomban már megkülönböztetik a történelmi (historical) és magán (private) innovációt. Lehet, hogy egy-egy fejlesztés a világ más helyén már megtörtént, az eredmény ismert, de vannak innováció-szegény területek, ahol ez újdonság, és bevezetése jelentős előrelépés lehet. Javasoljuk, hogy a kidolgozandó eszközrendszer sokkal erőteljesebben tartalmazza „...a már meglevő technológiák elterjedését is támogatni kell” logikájú elemeket.
Javasoljuk megfogalmazni még az állam szerepét, mely a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia sikere szempontjából meghatározó, például az oktatás és képzés (beleértve a középfokú és szakképzést, ill. a felsőfokú képzést), a természettudományos ismeretek és a kutatói életpályamodell vonzóbbá tételében, valamint például az alapkutatások és a korai szakaszok, magas kockázatú fejlesztések finanszírozásában.
A bevezető rész nem az Oslo Kézikönyv 3. kiadása szerint fogalmazza meg az innovációt. Vagyis az új termék és új eljárásán bevezetésén kívül hiányzik a marketing és a szervezeti módszer bevezetése, ez az egész tervezetet áthatja. Azt gondoljuk, hogy megkerülhetetlen a kibővítés.
Egy innovációs stratégiának az innováció minden aspektusával kell foglalkoznia. Az innováció igényének megteremtésével is. Az innováció-hiányos területek, kistérségek, járások, városok problémájával is. Ez teljesen hiányzik az anyagból - pótlandó.
Áttekintő helyzetértékelés
A fejezet sokoldalúan mutatja ki a legújabb nemzetközi, elsősorban EU-s összehasonlító elemzések felhasználásával a hazai K+F+I helyzetét, teljesítményét. A közölt táblázatok, diagramok tökéletesen bemutatják, hogy Magyarországon a KFI támogatási aránya alacsony a környező országokhoz képest is.
A 9. oldal utolsó bekezdésében olvasható: „... az uniós átlagnál jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a KFI-re.” A felsoroltaknál jóval több hatékony eszköz és módszer kell ennek a célkitűzésnek a megvalósításához, ezt a stratégia megvalósítását célzó akcióprogram összeállításakor majd szívesen kifejti az Innovációs Szövetség részletesen, amennyiben az akcióprogram készítői erre lehetőséget adnak.
A hazai helyzetképpel foglalkozó részben felsoroltak kiegészítésre szorulnak:
- A 14. oldal ábra alatti bekezdésében javasoljuk az alábbi állítást árnyaltabban fogalmazni: „... ugyanakkor a magyarországi leányvállalatoknak az anyavállalatok KFI-re vonatkozó stratégiai döntéseire ma még viszonylag csekély hatásuk van.” Ez országonként és nemzetközi vállalatonként eltérő mértékben igaz vagy hamis állítás. Több olyan tekintélyes nemzetközi vállalat (Ericsson, Electrolux, Knorr-Bremse stb.) is van Európában, melyek magyarországi KFI központja igenis meghatározó szerepet játszik az anyavállalati stratégiai döntésekben. A rendelkezésre álló tudás-, és helyi költség-szint versenyez a projektek megvalósulásának helyszínei között.
- A 10. ábra a legfontosabb kiinduló táblázat, amelynek eredményeire vagy eredménytelenségeire kell építeni a stratégiát. Ebből a táblázatból levonható következtetések nem kapnak kellő szerepet, ill. a tervezet intézkedései nem ezeknek a gyenge pontoknak az erősítésére fordít nagy figyelmet.
- A 16. oldalon a felsorolás megállapítja, hogy „az állami KFI finanszírozási rendszerbe pedig alacsony költséghatékonyságú elemek is beépültek...”. Azt gondoljuk, hogy ki kellene bontani: hol vannak a gyengeségek, milyen okok miatt vannak jelen stb. Ha valamit meg akarok javítani, akkor azt pontosan kell meghatároznom, ha összetett a dolog, akkor elemeire kell bontani. Erre még csak kísérletet sem tesz az anyag.
- 16 o.: ”...(pl. a KFI adókedvezmények alkalmazásában tapasztalt visszásságok)...” A visszaélési lehetőségek jelentősebb számára semmilyen külső, független értékelés-vizsgálat eddig nem mutatott rá. Ugyanakkor a NIH által készített elemzés a KTIA 2004-2011 közötti hasznosulásáról az innovációs járulékok kedvezményeinek tekintetében megállapította, hogy „2006 és 2010 között - a NAV által végzett nagyarányú ellenőrzések mellett is - az innovációs járulékhoz képest a terhelő megállapítások éves összege jelentősen csökkent, 14%-ról 0,31%-ra.”
Hiányzik a KFI állami, költségvetési részének értékelése. Ezzel kapcsolatosan fontos rámutatnia KTIA jelentőségére a hazai innováció finanszírozásában, ugyanakkor a kapcsolatos problémákra,
- amelyek lehetetlenné tették, hogy eredeti céljainak megfelelően alapszerűen működjön,
- továbbá a költségvetési elkötelezettség évről-évre történő változtatására, csökkentésére végül pedig megszüntetésére, amely az állami szerepvállalás bizonytalanságát, majd végül az állam kivonulását jelentette a KFI finanszírozásából.
Ki kellene emelni e részben az innovációs járulék szerepét, mert e lényeges elem részben ösztönzést adott a vállalati innovációnak, ugyanakkor a közfinanszírozású kutatóhelyektől megrendelt kutatás-fejlesztéssel, ösztönzést adott az egyetemi/kutató intézeti-vállalati együttműködésnek.
Nagyon fontos lenne a problémák között kiemelni a különböző, K+F-fel kapcsolatos problémák összehangolatlanságát, így különösen a jelentős EU-s forrásokkal bíró kohéziós politika és a hazai eszközrendszerre támaszkodó KFI-politika összehangoltságának hiányát.
A helyzetértékelésből teljes egészében kimaradt a régiók innovációs helyzetének bemutatása, mely nagyon fontos lenne, ugyanis a kívánatos KFI stratégia nem feledkezhet meg a régiók innovációs alapú fejlesztéséről sem, különösen azért nem, mert az EU 2020-ig előirányzott kohéziós politikája az intelligens specializációt helyezi a KFI stratégiák középpontjába. Az intelligens specializáció pedig azt jelenti, hogy azonosítani kell az ország és régiói egyedi jellemzőit és értékeit, rá kell mutatni az egyes régiók versenyelőnyeire, a regionális szereplőket és erőforrásokat pedig fel kell sorakoztatni egy, a kiválóságra épülő jövőkép mögé.
Problémaazonosítás és stratégiai alternatívák
A 18-19. oldalon ismertetett SWOT analízissel kapcsolatos észrevételeink:
- Nem világos, hogy a gyengeségek között mit is jelent, hogy „hiányoznak az állami innováció menedzsment szolgáltatások”? Milyen innovációs szolgáltatásokat kellene az államnak nyújtania?
- A Veszélyek között megállapításra kerül, hogy „A területi egyenlőtlenségek növekedése és a KMR támogatási szabályai megnehezítik a régió támogatását.” Ez a megállapítás ellentmondást hordoz, mert egyrészt igaz a területi egyenlőtlenségek növekedésének veszélye, ugyanakkor kizárólag az EU kohéziós politikájának keretében valóban nehezebb a fejlettebb régiók, így a KMR kiemelt fejlesztése, mert nem ez a cél, hanem a gyengébb régiók felzárkóztatása. Ez tehát nem veszély, hanem a kohéziós politika azon sajátosságából fakad, hogy az elmaradottabb régiókat kívánja felzárkóztatni. Ez tehát ezen régiók számára önmagában lehetőség, amivel a KFI-politikának élnie kell.
- A gyengeségek közé nem épültek be azok az innovációs gyengeségek, amelyeket pl. az Innovation Union Scoreboard 2011 mutat a 10-es ábrán (pl. az emberi erőforrások terén az alacsony számú doktori végzettség vagy a felsőfokú végzettek alacsony aránya, a finanszírozás terén az alacsony színvonalú kockázati tőke (aminek a magvető tőke csak egy eleme), a KKV-szektor innovációs gyengeségei, az alacsony szabadalmi aktivitás, az innovációs rendszeren belüli kapcsolati hálózatok hiányosságai stb.)
- A Veszélyek között meg kellett volna említeni, hogy a KFI-politika érvényesülését a költségvetési intézkedések is veszélyeztetik, amennyiben forrásokat vonnak el a KFI-politika megvalósítását szolgáló eszközrendszertől.
- Több magyarországi tanulmány, GKI felmérés azt mutatja, hogy az innovátorok tudásának forrása akár a termelési innovátort, akár a folyamat innovátort, de még a piacit és a szervezésit is tekintve, 57-70%-ban a cég munkatársainál, szakmai fórumoknál, vevőknél van. Ez nem tükröződik a SWOT analízisben. Az említett GKI felmérés azt is megmutatja, hogy az együttműködés egyetemekkel, kutatóintézetekkel mindössze 12-20%-ban forrása az innovációnak. Ilyen vonatkozásban a SWOT analízis tévesen erősíti fel az egyetemek, kutatóhelyek szerepét. Kevésbé jelenik meg a SWOT analízisben, hogy bármelyik innovációs formát is nézzük, annak forrása a vállalkozás.
A rosszul összeállított SWOT analízisből következően már a 2.2 felvezetőjében eldöntött a tudásbázisok, tudásáramlás és a tudáshasznosítás körüli csoportosítás, holott a 10-es ábrán feltüntetett helyzetből kellene kiindulni.
A probléma fontossága, súlya miatt javasoljuk a 20. oldalon felsorolt 3 főbb problématerületet kiegészíteni egy negyedikkel: a kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma kiszámíthatatlansága, viszonylagos stabilitásának hiánya.
Ha az anyag szükségesnek látja, hogy utaljon a magyar gazdaság duális jellegére (nagyon helyesen), akkor ennek a mértékét és milyenségét számokkal és adatokkal is kellene érzékeltetni.
Kulcsfontosságúnak tartjuk a 22. oldalon megfogalmazott célkitűzést: „...Magyarországon a KFI-be való beruházások megerősödjenek, és ennek eredményeként - a stratégiai időhorizonton belül - valódi áttörés játszódjék le.”
A 2.3 fejezet (23. oldalon) három prioritási tengelyt jelöl meg. Ennek harmadik eleme „a korszerű TéT eredményeket intenzíven hasznosító vállalatok”. Megítélésünk szerint ez önmagában fontos ugyan, de a prioritásnak a magyar, elsősorban nagy, ill. közepes vállalatok, vállalkozások innovációjának elősegítését kellene céloznia. Ez a megfogalmazás tartalmazza mind a már kész TéT eredményeket hasznosító vállalkozások fejlesztését, de emellett általában a teljes vállalati szektor, s benne különösen a KKV-k innovációjának ösztönzését, az induló innovatív vállalkozások segítését is. Vagyis, nem csupán a TéT eredmények felhasználását, hanem innovációs eredmények létrehozását is elő kell segíteni.
A fenntarthatóság és az energia(erőforrás)hatékonyság kritérium-rendszerei jelentős innovációs tartalmakat is hordoznak. Véleményünk szerint az Innovációs Stratégiának e vonatkozásban a legfontosabb kapcsolódási felületeket meg kell jelölnie. A támogatási lehetőségek sorában kiemelt helyen kell szerepelnie a fenti két irányelvnek.
Jövőkép és célkitűzések
Az átfogó jövőkép (3.1., 24. oldal) kulcsmondata kizárólag a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséhez, valamint fenntartható tudásgazdasággá alakításához hozzájárulást tűzi ki célul, de nem fogalmazza meg viszonyát az EU 2020-as célkitűzéséhez, ami az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzi ki célul. A jövőképet ezzel összhangban átfogalmazni szükséges és erre alapozva kell meghatározni a KFI stratégia átfogó céljait.
A 3.1 célkitűzése szerint Magyarország az időszak végére 1,2%-ról 1,8%-ra növeli a GDP arányos KFI támogatások mértékét, ugyanakkor az EU 1,9%-ról 3%-ra növelné. Ez Magyarországon 50%-os növekedést jelentene, az EU-ban viszont 58%-ot. Ily módon tovább nő az elmaradásunk a területre fordítható abszolút összeg szerint és a növelés arányai szerint is. Vagyis e logika mentés nincs felzárkózás.
A kulcsszereplők között (24. oldal) fontos lenne külön említeni az innovatív KKV-kört (ami nem szűkíthető le csupán a beszállító KKV-kra).
Tévesnek érzékeljük a világ elitbe tartozó kutatóműhelyek c. részt. Itt az az alapvető tévedés, hogy innovációt nem lehet úgy megvalósítani, hogy egyből a világ elitbe tartozunk. Az innováció vállalkozásokra épül, a vevői igényeket kell kielégíteniük. Tehát ameddig a vállalkozások, a vevői igények kielégítése nem erősödik fel, és nem arra épül az innováció szervezése, addig nem lehet azt megfogalmazni, hogy a világ elitbe tartozó kutatóműhelyeket hozunk létre.
A 3.2 részben leírt célszámokkal (30 nagyobb kutatási és technológiai fejlesztési műhely, 30 globális nagyvállalati...stb.) nem lehet mit kezdeni és nem is biztos, hogyha ezeket a célszámokat elérjük, akkor az innováció mérőszámai helyre fognak billenni. Más típusú mérőszámokat kell adni a Nemzeti Stratégiában.
Megjegyezzük, hogy a dokumentum felépítése részletesen nem mutatja be az átfogó célokat, azok csak a 17. ábrában kerülnek elő, építve a 2.2. fejezetben megfogalmazott prioritási tengelyekre. Az egyértelműsítés végett azonban az átfogó célok külön bemutatása lenne fontos, s mint fentebb utaltunk rá, ezeknek mindenképpen viszonyulniuk kellene az EU 2020-as célkitűzéséhez, ami az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzi ki célul. Ezt követően kellene meghatározni az átfogó célokban és a specifikus célokban egyaránt érvényesítendő horizontális célokat is, amelyek szintén csak a 17. ábrában jelennek meg legelőször.
A 3.3. fejezet leírása nincs összhangban a 17. ábrával, ahol bevezetésre kerül két sarkalatos cél az átfogó cél és a specifikus célok között. Helyesebb lenne a 17. ábrában sarkalatos célnak nevesített célokat specifikus célokként definiálni, s ami ott specifikus cél, azokat beavatkozási vagy intézkedési területnek nevezni.
A 27. oldalon a tudásbázisok fejlesztésének specifikus célkitűzéseit taglaló részben javasoljuk konkrétan és szövegszerűen megfogalmazni a közép és felsőfokú képzést. Ismertek a jelen oktatási rendszerben az innováció terjedése szempontjából szűkkeresztmetszetet alkotó képzési eredmények teljesítményt gátló hatásai. Ezeket - valamint a vállalati szféra igényét a képzési és oktatási rendszer outputja tekintetében - a stratégiában meg kell fogalmazni, jóllehet ez egy másik minisztérium felelősségi körébe tartozik.
A tudásbázissal kapcsolatos specifikus céloknál feltüntetett kutatóhelyek erősítése és a nemzetközileg versenyképes K+F infrastruktúra erősítése nem fogja felerősíteni, ahogy eddig sem erősítette fel, Magyarország gyenge pontjait, azaz a vállalkozási szférát. Az egyetemek/tudásbázisok a vállalkozások - különösen a kis- és középvállalkozások - körében mellőzöttek. Egyedül egyes nagyvállalatok és a tudásbázisok együttműködése mutatható ki. Ez nem egyezhet Magyarország célkitűzéseivel és Magyarország gyenge pontjaival.
A tudásáramláshoz kötődő specifikus célkitűzéseknél (3.4.) a felsorolt központi állami innovációs szolgáltatások között nem világos, milyen állami feladatot jelentenek a mentorrendszerű innovációs szolgáltatások? (29. oldal.) Egyáltalán állami feladatról van-e szó? Hasonlóképpen nem világos, milyen központi állami feladat a KFI szolgáltatások minőségének biztosítása?
Itt is igaz, hogy helyesebb lenne a 17. ábrában sarkalatos célnak nevesített célokat specifikus célokként definiálni, s ami ott specifikus cél, azokat beavatkozási vagy intézkedési területnek nevezni.
Mint fentebb, a 23. oldalon felsorolt prioritási tengelyekhez írott megjegyzésben említettük, megítélésünk szerint a prioritásnak a magyar vállalkozások innovációjának elősegítését kellene céloznia. A jelen alfejezetben (3.5.) később leírtak is ezt a szélesebb célkitűzést fejtik ki („KFI tevékenységet végző, tudás-intenzív és nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások”).
A megjelölt 8 intézkedési területen (C1-C8) felül, vagy azokon belül meg kellene jelennie a KKV-szektor innovativitása erősítésének, nem csupán a start-up-nak (C1) és a beszállító KKV-knek (C7).
Európa legversenyképesebb K+F adóösztönző rendszere (C9.) c. célkitűzés helyes és fontos. Ugyanakkor az a megfontolásra ajánlott cél, hogy a Strukturális Alapok KFI támogatásra fordítandó hányadának egy részét adókedvezmény formájában vehessék igénybe a vállalatok ellenkezik az EU közösségi stratégiai keret (CSF) iránymutatásával és a vonatkozó alapok felhasználási szabályaival. Amennyiben adókedvezményt ebből nyújt az állam, az tulajdonképpen az állami bevétel növelését jelenti a Strukturális Alapok eszközeivel a kedvezmény formájában be nem folyt adó kipótlásaként. Ez ellentmond az egész EU-s kohéziós politika célkitűzésrendszerének, ami a fejlesztések támogatását a nemzeti fejlesztésekhez addicionálisan követeli meg. Persze, az előterjesztő is tudatában lehet ennek, mert így fogalmaz: „A megoldás gyakorlati alkalmazhatósága azonban ma még nagyban függ az EU formálódó eljárásrendi tervezeteitől.”
A C9. pontban javasoljuk célul megfogalmazni az EU-s pályázati pénzek hozzáférésének adminisztratív akadálymentesítését és időbeli felgyorsítását. Nagy gond a vállalati szférának a projektek akárcsak részleges előfinanszírozása. A hazai relatív magas kamatok és merev banki kockázatvállalás miatt a vállalkozók nem képesek a szükséges mértékben előfinanszírozni a megnyert pályázati projekteket. Fel kell gyorsítani, és ésszerűsíteni kell a számlabefogadások/teljesítésigazolások és ellenőrzések bonyolult adminisztratív és rendkívül időigényes rendjét.
Továbbá itt is érvényes, hogy helyesebb lenne a 17. ábrában sarkalatos célnak nevesített célokat specifikus célokként definiálni, s ami ott specifikus cél, azokat beavatkozási vagy intézkedési területnek nevezni.
A stratégia végrehajtásának fő eszközei
A stratégia sikere attól függ, milyen módon és mértékben sikerül a stratégiát akciókra, tettekre bontva megvalósítani. Minden stratégia annyit ér, amennyi intézkedésekben/tettekben megvalósul belőle.
A végrehajtási részből kevéssé látszik, hogy a GDP-re vonatkoztatott 1,2%-os KFI ráfordítása hogyan növekszik 1,8%-ra.
A stratégia végrehajtásának fő eszközei között a legfontosabbak a finanszírozási eszközök (5.6., 43. oldal, 1. bekezdés), melyek között a közvetlen KFI-támogatás nem szerepel, jóllehet a 10-es táblázatban benne foglaltatik.
Tekintettel arra, hogy a KFI-stratégia legfontosabb megvalósítási eszköze mégiscsak a KTIA, fontos lenne előirányozni a stratégiában a KTIA költségvetési forrásának visszaállítását. Érdemes lenne újra lehetővé tenni az innovációs járulék és a szakképzési járulék saját célra történő felhasználását is azon cégek számára, amelyek egy átvilágítás során erre vállalkoznának, úgy mint történik ez a vámolás területén (AEO).
A strukturális alapokkal foglalkozó részben (44. o.) rendkívül súlyos feszültségforrásként jelenik meg, hogy a KMR régióra kevesebb forrás jut, mint a többire. Mint fentebb is rámutattunk, ez az értékelés a strukturális alapok céljának teljes félreértését jelenti, ugyanis azok éppen az elmaradottabb régiók felzárkóztatását szolgálják.
Azzal sem lehet egyetérteni, hogy a fent említett KMR-probléma miatt a KTIA fő felhasználási területe az EU kohéziós források kiváltása legyen a közép-magyarországi régióban megvalósuló KFI tevékenység ösztönzésére. Ez szakpolitikai megfontolás miatt helytelen, mivel a KTIA a teljes magyarországi innovációs politika megvalósításának legfontosabb eszköze.
Az 5.6 fejezet is kiemelten foglalkozik azzal, hogy „a vállalatok a Strukturális Alapok KFI támogatásra fordítandó hányadának jelentős - az előzetes elképzelések szerint akár egyharmad - részét adókedvezmény formájában vehessék igénybe.” Ez - mint fentebb említettük - szakmailag teljesen helytelen szándék, a strukturális alapok céljának és eljárásendjének teljes félreértését jelenti. Erre nem volt még egyetlen EU-tagországban sem példa. Az Európai Bizottság felé egy ilyen javaslat felvetése is megütközést kelthet.
Hiányoljuk a szorosan vett KFI támogatási rendszerhez kapcsolható egyéb állami lehetőségekre való kapcsolódást (legalább az utalás szintjén). A jelentős támogatásban részesült projektek esetén (erre számokat lehet meghatározni) kötelező legyen a piaci megjelenést támogató rendszerekbe való becsatornázás (természetesen szigorú szakmai feltételek teljesítése esetén) lehetőségének megteremtése. Erre a lehetőségre a stratégiában csak utalni kell, de legyen ilyen kimenet.
KFI-stratégia végrehajtásának intézményrendszere
A fejezet hiányos, sem határidő, sem erőforrás, sem rendszerszerű összeépítés nem került kifejtésre.
A fejezetben szerepel „...a KFI-re szánt támogatások egy jelentős részét adókedvezményekre csoportosítsuk át...” mondatrész. Ez az átcsoportosítási szándék hihetetlenül nagy veszélyt hordoz magában. A támogatás ugyanis egy előretekintő döntés és lehetőség, az adóoldali igénybevétel pedig utólag igazolódik és vehető igénybe, vagy nem! A fejlesztésen túl ugyanis még egyéb feltételeknek is teljesülni kell. Például legyen nyereség olyan mértékben, hogy az adókedvezmény kezelhető legyen. Lehet az adóoldalon is komoly támogatást lehetővé tenni, sőt sok esetben célszerű is, de nem lehet minden fejlesztési projektre érvényesíteni. Ennek rendszerét is ki kell dolgozni.
A KFI-stratégia megvalósításának kockázatai
A fejezet teljesen kidolgozatlan - vázlatnak sem elég.
