2008. december 9. A MISZ észrevételei az NFGM kiemelt ágazati stratégiákat megalapozó tanulmányairól Részletek
2008. december 8. Állásfoglalás a Kormány 2009-2010-re vonatkozó tudomány-, technológia- és innováció-politikai intézkedési tervéről szóló előterjesztésről Részletek
2008. november 17. Vélemény az
"egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról, a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról, valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv módosításának kihirdetéséről" szóló előterjesztésről Részletek
2008. október 10. Vélemény a Svájci-Magyar Együttműködési Program (Svájci Hozzájárulás) következő pályázati felhívásairól: "Kutatás és fejlesztés - Tudás alapú gazdaság"; "Ösztöndíj Alap" Részletek
2008. szeptember 15. Vélemény "Az Európai Unió lisszaboni stratégiájához készült NEMZETI AKCIÓPROGRAM A NÖVEKEDÉSÉRT ÉS FOGLALKOZTATÁSÉRT, 2008-2010 - Szakmai-társadalmi partnerségre kerülő olvasat - " című anyagról Részletek
2008. augusztus 19. A MISZ levele az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. vezérigazgatójának az ITDH 2008. évi Üzleti Tervével kapcsolatosan
Részletek
2008. augusztus 6. Észrevételek az Új Magyarország Kockázati Tőkeprogram dokumentáció-tervezetével kapcsolatban
Részletek
2008. július 24. Vélemény a "Kutatási és Technológia Innovációs Alap kezeléséről és felhasználásáról szóló 133/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról" c. jogszabálytervezetről Részletek
2008. július 15. Vélemény a 2008-2010. évekre szóló Hamisítás Elleni Nemzeti stratégiáról szóló kormányrendelet tervezetéről Részletek
2008. július 14. Észrevételek az 5LET 2008 pályázati felhívásról és útmutatóról Részletek
2008. június 25. Vélemény a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásról szóló vitairatról Részletek
2008. május 20. Lemaradásban az innováció Részletek
2008. május 16. Vélemény, ill. észrevételek a GOP társadalmi egyeztetésre bocsátott pályázati konstrukcióira vonatkozóan Részletek
2008. május 10. II. Magyar Műszaki Értelmiségi Nap – Felhívás Részletek
2008. április 18. Vélemény a Kormány részére a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztésről Részletek
2008. március 10. Vélemény a közbeszerzési eljárási rend egyszerűsítésére, a jogorvoslati rendszer hatékonyabbá tételére és a jogorvoslati irányelvek változásából adódó jogalkotási feladatok megvalósítására irányuló törvényjavaslatról szóló TERVEZET-ről Részletek
2008. március 3. Vélemény a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumról, valamint a tudomány-, technológia- és innovációpolitika kormányzati irányítási rendszeréről írt MUNKAANYAG-ról Részletek
2008. február 14. Vélemény a "Szempontok a közbeszerzési törvény módosításához" c. koncepcióról
Részletek
2008. január 26. Vélemény a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében 2008. február 15-én megjelenő Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) 5 pályázati kiírásával kapcsolatban
Részletek
2008. január 8. Vélemény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból nyújtott állami támogatások szabályairól szóló 146/2007. (VI. 26.) Korm. rendelet módosításáról és egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap kezeléséről és felhasználásáról szóló 133/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról Részletek
A Magyar Innovációs Szövetség véleménye
„Az Európai Unió lisszaboni stratégiájához készült NEMZETI AKCIÓPROGRAM A NÖVEKEDÉSÉRT ÉS FOGLALKOZTATÁSÉRT, 2008-2010
- Szakmai-társadalmi partnerségre kerülő olvasat - ” című anyagról (2008. augusztus)
Általános észrevételek
Szemlélet
Az anyag alapjaiban nélkülözi a lisszaboni folyamat néven az EU-ban meghirdetett stratégiai gondolkodás gyökereivel való azonosulást, azaz az innováció-vezérelt gazdaság- és társadalom-fejlődési modell irányába történő politizálást. Az a tény, hogy sokszor szerepeltetik egy anyagban a kutatás-fejlesztés kifejezését, önmagában még nem eredményezi a tudás-alapú gazdasággal történő azonosulást.
Hiányzik ugyanis az anyagból az az egységes szemlélet, amely koherens módon „megvezetné” a stratégia-alkotást. Az akcióprogram céljából az anyag döntő momentumokat nem teljesít: a reform = konvergencia program, a szakpolitikai részek pedig se nem konkrétak (alig van valami számon kérhető, vagy akár monitorozható módon megfogalmazva), se nem részletesek.
Sok, egymással szoros kapcsolatban nem lévő, egy stratégiai megközelítésre nem felfűzött, vagy abból következő lépéseket nem tartalmazó anyag készült. Akcióprogramnak az anyag semmiképpen nem tekinthető.
Stílus
Rendkívül egyenlőtlen tartalommal szerkesztett anyagról van szó. Minden témakör olyan részletességgel kerül tárgyalásra, amilyen részletességgel a kormányzat már intézkedett az adott témában. Van, ahol konkrét pályázatokat ismertet az anyag, máshol meg érdemi lépések sincsenek megfogalmazva.
Módszertan
Az anyag lényegében az „összelapátolás” módszerével készült. A készítők vették az EU kritikai észrevételeit (lényegében elmarasztalását), a magyarországi Lisszabon-folyamat eddigi eredményeit (de inkább eredménytelenségeit), majd ezekhez felsorolták mindazokat a tényeket, terveket, ma még kormányzati döntés stádiumába nem érkezett elképzeléseket, amelyek a szerzők megítélése szerint a jelenlegi rossz helyzet megváltoztatására irányulnak. Mintha nem lett volna régóta ismert, hogyan kell ezt az Akcióprogramot elkészíteni.
A megközelítés helytelen: szakpolitikai elemzések, viták, az érintett államigazgatási szervek részvételével, az adott témában folyó igazgatási eljárás nélkül kerül kormányzati jóváhagyásra fontos stratégiai következményekkel járó intézkedés vagy stratégiai cél-kijelölés egy ilyen anyagban.
A módszertan pragmatikusnak tekinthető: minimális elkötelezettséggel, addicionális erőforrás-allokáció nélkül, és ami még ezeknél is fontosabb, stratégiai gondolkodásunk irányainak, eszközeinek, céljainak megváltoztatása nélkül igyekszik teljesíteni az EU által előírt és elvárt célokat, azaz „letudni” ezt a feladatot. A módszertan alkalmatlan arra, hogy érdemi változásokat generáljon. Komoly veszélye van annak, hogy Magyarország elhalaszt egy lehetőséget, amit a külső, ez esetben az EU-környezet „kényszerítene” rá.
A jelen dokumentum is felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlődési folyamat monitorozása nem csak, és elsősorban nem azért lenne fontos, mert jelentési kötelezettségünk van az EU felé, hanem azért, mert megalapozhatja fontos szakpolitikai döntéseinket, és ami még ennél is fontosabb, kezdeményezheti esetlegesen szükségessé váló stratégiai korrekciók megtételét, vagy hozzájárulhat ezek szakszerű megtételéhez. Miután nincs hatékonyan és eredményesen működő monitorozási rendszerünk, ezen erőforrás ad-hoc alapon fejtheti csak ki ez irányú hatásait.
Társadalmi egyeztetés
Ismételten olyan módon zajlik a széles körű konzultáció, egyeztetés a társadalom lényeges érdekcsoportjaival, a civil társadalom képviselőivel, hogy érdemi párbeszéd nem alakulhat ki. Egy majdnem késznek tekinthető anyagról mondhat el véleményt a megkérdezett, és a kellően nagy számú vélemény beérkezte biztosítja, hogy minden és mindennek az ellenkezője elhangozzon tanácsként, észrevételként, javaslatként és ajánlásként. Így az ezeket figyelembe vevő szakapparátus szabadon válogathat, mit vesz figyelembe és hogyan. Ezt támasztja alá az a tény, hogy érdemi szakmai vitákra 2008. augusztus 28. és szeptember 18. között kerülhet sor, azaz erre 3 hét áll rendelkezésre. Ennek üzenete nyilvánvaló: nem kívánnak a szerzők társadalmi párbeszédet.
Konkrét észrevételek
2. Helyzetértékelés és kilátások
A bizottsági értékelés a szokásos diplomáciai tapintattal állapította meg a mérsékelt (limited) és némi (some) előrehaladást az adott témában.
Ugyan nem feladata a jelen véleménynek, hogy bírálja az EU monitorozási tevékenységét, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Magyarországot értékelő általános kritikai megjegyzések és ajánlások köre (ld. az anyag 4. oldalának felsorolását) kissé egyoldalúra sikeredett. Hosszabb távon érvényesülő és meggyőződésünk szerint nagyon fontos stratégiai kérdésekről egy szó sincs (pl. az innovációról).
Igen hibás (és politikailag sem helyénvaló) helyzetértékelés a közelmúlt és jelen teljes gazdasági problematikáját a munkavállalók (főleg a közszféra) nyakába varrni, mondván, hogy a bérfelzárkóztatás… Ez is egy elem volt, de a gazdaságpolitika ennél sokkal összetettebb és nagyobb hibákat követett el, ti. nem igazán történtek meg a „reformértékű strukturális” átalakítások.
Meg kellene indokolni (5. old.), hogy mire alapozzák azt a kijelentést, hogy a belföldi kereslet fokozatosan élénkülni fog 2008-tól. Ez így túl optimista megfogalmazásnak hangzik.
A helyzetértékelés inkább hasonlít egy politikus beszédéhez, mint egy EU és Magyarország jövőjét megalapozni szándékozó stratégiából levezett akcióprogram, tényekkel való megalapozásához. Összefoglalva a helyzetértékelést (beleértve a 2.1 és 2.2 pontokat is), nem érezzük eléggé specifikusnak a bevezetőben idézett EU-s elvárás tükrében - t.i. integrált iránymutatásokra és országspecifikus ajánlásokra és kritikus pontokra vonatkozó konkrét szakpolitikai reakciókat kell megfogalmazni.
2.1 Mikrogazdaság
A 6. old. 1. bekezdésben „bevezetni tervezett strukturális intézkedések, ágazati reformok”-ról esik szó, de jó volna tudni, mire gondolnak itt, mert egyetlen átalakítás sincs előkészítési fázisban.
A helyzetértékelésben nem foglalkozni a versenyképességgel, az ezzel kapcsolatos problémákkal, enyhén szólva is furcsa. A második bekezdés (mitől vár termelékenységnövekedést a kormány) bizonyos kormányzati kezdeményezésekbe vetett kormányzati hitről tanúskodik, anélkül, hogy ehhez bármilyen konkrét számértéket, előrejelzést említene.
2.2 Foglalkoztatás
A munkaerőpiac jelentős problémákkal küzd: a) 2008 első felében csökkent (!) a foglalkoztatottság, a munkanélküliség növekedése nem fogható az aktivizálódásra. b) Éppenséggel az aktivitási ráta is csökkent ugyanebben az időszakban. Ha bővülni fog a foglalkoztatottság, az éppen a jelentős munkanélküliséggel sújtott, alacsonyabban képzett rétegek körében történhet, aminek eredménye az lesz, hogy a munkatermelékenységi mutató lassabban fog zárkózni az EU-átlaghoz.
Még egy súlyos strukturális probléma, hogy az oktatási rendszer nem képes sem mennyiségben, sem minőségben megfelelő munkaerővel ellátni a gazdaságot. Ez a strukturális feszültség ugyan inkább 2010 után lesz súlyos, de még 2010 előtt kell gyökeresen változtatni ezen.
A megfogalmazott foglakoztatási problémák jól írják le a helyzetet, kérdés, találtak-e már megoldást. A nem hagyományos foglalkoztatási formák a foglalkoztatásban kiemelt fontosságúak lehetnek, a helyzetértékelés - sajnos - e téren semmi előrelépésről nem tudott számot adni.
3. Magyarország Nemzeti Akcióprogramja (MNA) 1. iránymutatás
10. oldal 1. bekezdés: a box alatt, nem -0,5 %-os, hanem legalább 0, de inkább +0,5 %-os ciklikusan kiigazított egyenlegre kellene törekednie Magyarországnak ahhoz, hogy az államháztartási folyamatok közép és hosszútávon fenntarthatók, a maastrichti kritériumok hosszú távon folyamatosan teljesíthetők legyenek, és a költségvetési stabilitáson keresztül alacsony kockázatúvá váljék az ország, hiteles legyen a gazdaságpolitika.
10. oldal utolsó bekezdés: egyáltalán nem látszik, hogy a kiigazítás a kiadási oldalra összpontosítana a következő években. Ez a mondat egyszerűen nem igaz. A kormány 2008. augusztus 27-én ismert tervei alapján nem is várható komoly kiadáscsökkentés. Pillanatnyilag a különböző árkompenzációk esetében látható még hajlandóság a támogatások csökkentésére. A nyugdíjrendszerben (3 ezer milliárd Ft kiadás/év) nem folyik semmilyen kiadáscsökkentő lépés. Pl. 13. havi megszűntetése/beolvasztása, korhatáremelés. A foglalkoztatás javítására nincs jelenleg futó program, pedig ez jelentős tömegeket vonhatna el a segélyektől, ami kiadáscsökkenést eredményezne.
11. oldal 1-4 sor.: valóban látványos a deficit mérséklése, de a 2008 végére várható 3,8%-os (a szöveg még 4 %-ot ír, már a PM is változtatta az előrejelzését) hiány sem jó eredmény. A környező országok többsége egyensúlyi vagy többletes államháztartási konszolidált egyenleget ért el az elmúlt évben, és tervez 2008-ra is. Még mindig kiugró mértékű az államháztartási egyensúlytalanságból következő magyar országkockázat a térségben. Továbbra is hiányoznak olyan szabályok (pl. elsődleges hiány limit, kiadási tételek plafonja, törvényi erejű többéves költségvetési tervezés), amelyek korlátozzák a mindenkori fiskális döntéshozókat a lazításban (lásd a leszavazott közpénzügyi törvény).
Megjegyzendő, hogy az e-közigazgatás különböző eleminek bevezetésével még jelentős mozgástér lenne a központi és helyi közigazgatás hatékonyságának javítására.
2. iránymutatás
Igaz, hogy bizonyos kiadáscsökkentő szervezési és létszám-leépítési lépések történtek, de az igazán nagy tartalék még nem került azonosításra és kiaknázásra: az egyszerűsítésben, deregulációban, illetve a társadalmi szintű feladatok újraosztásában, és teljes folyamati újragondolásában rejlő tartalékok feltárása gyakorlatilag még el sem indult.
Enélkül a többi, ágazati reform is a levegőben lóg. Tehát ehhez az iránymutatáshoz sokkal komplexebb program tartozik. Ezzel szemben az iránymutatáshoz kapcsolódóan szinte csak az eddigi intézkedéseket és ezek várható hatásait (igaz, már kevésbé konkrétan) sorolja fel az anyag (ez inkább helyzetértékelés). Akcióprogramra (a nyugdíjrendszert érintő változtatási elképzelések ki vételével) utaló részek sehol sem találhatók.
13. o.: furcsa, hogy egy bekezdésnyit sem szenteltek a középfokú szakoktatásnak. Ez jellemzi annak helyzetét és minőségét. A középfokú szakiskolák nem teljesen a piaci igényeknek megfelelő szakmákat képzik. Itt is fel kellene ismerni, mint az egyetemeknél történt, hogy milyen szakmunkás képzésre volna kereslet. A szakközépiskolai oktatást tartalmában is a modern kor igényeihez kellene igazítani. A középiskolai képzésnek olyan emberanyagot kellene továbbbocsátani, amely az egyetemi képzésben is használható: alapos matematikai/fizikai/kémia/biológiai ismeretek, főképp a természettudományi képzésekhez.
13 o., 3. bekezdés: hiába terjesztik ki az időt az értő olvasás elsajátítására, ha az általános isk. első éveiben egyszerűen nem a szótagos olvasási módszert alkalmazzák. A szóképes olvasási módszer rontja az értő olvasás kialakulását.
13. o. 4. bekezdés: jó irányba mozdult el a felsőoktatási reform, amikor megpróbálja a hallgatókat a természettudományi szakok felé terelni. Ezt sokkal radikálisabban kellene megtenni. Az ösztöndíjas helyek számát sokkal inkább ebbe az irányba kellene átcsoportosítani.
13. o. utolsó bekezdés: a nyugdíjrendszer helyzetét és veszélyeit nagyon jól látja a program, de középtávon sem látszik politikai akarat a további korhatáremelésre 65 évre, a 13. havi nyugdíj eltörlésére, vagy akár a nyugdíjemelések mérséklésére.
14. o. 1. pont: ez inkább az inaktivitásra ösztönöz, mint a munkavállalásra. Ostoba döntés volt, főleg annak fényében, hogy a kereső tevékenységet folytató nyugdíjas már fizet nyugdíjjárulékot.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban meg kell említeni a kb. 15-20 év múlva jelentkező tömeges problémát, amely abból következik, hogy széles munkavállalói rétegek minimálbéren vannak bejelentve, és valószínűleg így is marad nyugdíjazásukig. Az ilyen alacsony fizetés mellett képzett (magán) nyugdíjalap rendkívül alacsony lesz, hirtelen jelentősen romlani fog a szegénységi helyzet, társadalmi feszültségek várhatók.
3. iránymutatás
Az iránymutatás messze túlmutat a kiadási szerkezet és az adózás kérdésein. Ha csak ezek tartoznának is ezen iránymutatás témakörébe, ma az országban leginkább vitatott versenyképességi kérdést, az adó és járulékszerkezet kérdését ennyivel „elintézni” egy nemzeti programban, megdöbbentő. Pont egy ilyen programnak kell nemzetinek lennie - igaz, a tálalt információ még csak nem is kormányprogram szintű.
16. oldal, kiadási szerkezet: A nyugdíjrendszer kapcsán még széles a mozgástér a kiadáscsökkentésre (lásd fenti javaslatok), a szociális segélyek rendszerét alaposan végig kellene gondolni annak érdekében, hogy ez ne tartson vissza rétegeket a munkaerőpiactól. A kiadáscsökkentés már csak azért is indokolt volna, mert az így javuló államháztartási egyensúly tovább mérsékelné az országkockázatot, amely esetleg a jegybanki kamatcsökkentésben is megmutatkozna (hiszen a kisebb kormányzati túlkereslet, azaz deficit kisebb mértékű inflációs hatással járna).
Az oktatási és egészségügyi kiadások jövőbeni helyzetére vonatkozó „stratégiai célok” nincsenek összhangban a területek meghatározó jelentőségével a tudás-alapú társadalom és gazdaság követelményeivel. E tételek GDP-hez viszonyított csökkenése helytelen és ezért elfogadhatatlan. Egyben a kormány reformlépéseinek szándékait is megkérdőjelezik: az üzenet az, hogy a tényleges cél nem az adott rendszer hatékonyabb és hatásosabb működtetése, hanem a költségvetési pozíció javítása. Az intézkedések nem jobb ellátást, állami szolgáltatást, hanem olcsóbb működtetést eredményeznek.
17. old. Adószerkezet: A reformprogram nem a megfelelő viszonyítási alapot választja, mert nem az EU átlagához képest kell pozícionálni a magyar adóterhelést, hanem a közép-európai átlaghoz, amelyben Magyarország messze kilóg a kedvezőtlen irányba, így mind tőkevonzó képessége, mind export-versenyképessége kárt szenved.
A 2006-os emelések óta az adóemelés szinte kizárólag a termelést terhelte. Mind a munkavállalói, mind a munkaadói járulékterhek növekedtek (4% különadó a személyi jövedelmekre és az üzleti eredményre, 43 %-kal csökkentett jövedelmi határ az adókedvezmények igénybevételére, megemelt TB-járulékok) A munkaerőköltség 54,4 %-a adó és járulék formájában jelentkezik. (Szlovákia 38,5 %, Csehország 42,9%) Rossz döntés volt az ÁFA felső (normál) kulcsának csökkentése. Vissza kell emelni 25%-ra, hogy legyen mozgástér az üzleti tevékenységet terhelő nyereség- és béradók csökkentésére. A helyi iparűzési adó teher a vállalkozások számára, amely a nettó eredményességüktől függetlenül adóztatja a forgalmat. Pozitív fejlemény a társasági nyereségadó esetében a 10%-os adókulcs kiterjesztése.
Meg kell jegyezni az alábbiakat is:
Súlyos probléma az adórendszerből következő vállalati adminisztrációs teher. Itt említhető a járulék- és adónemek magas száma, az egyes adók egyenkénti befizetése, a tényleges egyablakos cég- és adóadminisztrációs rendszer hiánya (elsősorban a back-office hálózatok hiányossága miatt), adóigazgatás információigényében jelentkező átfedések és ugyanazon adatra vonatkozó többszöri adatszolgáltatási kötelezettség. A kormányzat ugyan felismerte azt a problémát, de 2007-ben az egyszerűsítésre vonatkozó javaslatok nagy részét - hibás politikai megfontolásokból - elutasította az Országgyűlés.
További probléma a jogalkotás. A Pénzügyminisztérium által megírt törvényjavaslatok fogalmazása pontatlan, félreérthető, az adózási gyakorlat számára nem egyértelmű. A legutóbbi ilyen példa a 2008-ban kiterjesztett fordított ÁFA-befizetés, ahol hiányzik a jogszabályi háttér arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen építési szolgáltatások tartoznak ebbe a körbe. A pontatlanság milliós vagy akár milliárdos nagyságrendű adóbírságot vonhat maga után a gyakorlatban.
4. iránymutatás
A tervezetből úgy tűnik, hogy a bérek alakulása terén nincs semmilyen nemzeti-kormányzati tennivaló, s az eddigi lépések tökéletesen szolgálják az ország lisszaboni céloknak megfelelő fejlődését.
7. iránymutatás
Az egész részben tulajdonképpen keverednek az eddigi programokban megfogalmazottak, a néhány közelmúltbeli történéssel és szándékokkal, reményekkel. Szó sincs konkrét - monitorozható, sőt, számon kérhető - akcióprogramról.
Irreális cél 2013-ra az összesített innovációs mutató tekintetében elérni az EU átlagát, vagy az üzleti KF ráfordítások tekintetében 2010-re a 45%-ot, 2013-ra pedig az 50%-ot, ahogy az is „wishful thinking”, hogy a teljes K+F ráfordítás GDP arányos része 2010-re 1,4%, 2013-ra pedig 1,8% legyen. Ezen adatok alátámasztására szolgáló tervezési háttéranyag is megalapozatlanság érzetét kelti. (Az a tény, hogy egy adott évben 0,1%-kal növekedett a GERD/GDP, önmagában nem vezet oda, hogy ez extrapolálható további évekre - ezzel igyekszik az anyag alátámasztani a fenti fejlesztési céljainak a valóságtartalmát.)
1. pont
A természettudományok esetében meg kell teremteni azt a laboratóriumi hátteret, amely versenyképessé teszi Magyarországot abban, hogy egyáltalán érdemes legyen ide hozni kutatásokat. Ezt azonban nem (kizárólag) az akadémiai és egyetemi kutatóintézeteknél kell megvalósítani, mert ezek felszereltsége jelenleg is az elmaradottabbak közé tartozik. Teljesen nyílt pályázattal, cégek és bármilyen kutatóintézetek számára kiírva komplett laborok és nagyszabású projektek teljes eszközigényét támogatva kell koncentráltan (néhány nyertessel) komoly laboratóriumokat, technológiai parkokat fejleszteni.
Az MTA és intézeti hálózata jelenlegi szerkezetében és belső kapcsolatrendszerében nem képes betölteni olyan országos tudományos és K+F vezető szerepet, amely nagyszabású átalakításokat alkotna meg és vezetne le a K+F ágazatban.
4. pont
A műszaki és természettudományok terén az egyetemeknek intenzívebben kell keresni a kapcsolatot az ipari szférával. Ugyanezen a szakterülteken a gyakorlati oktatásban több emberi és anyagi erőforrást kell fordítani a laborgyakorlatokra, hogy a hallgatók alaptudományi ismeretei erősek legyenek.
Szükséges volna kialakítani műszaki elitképzést, ami létszámában is korlátozott. (Egy-egy szak esetében nem is lenne a hazai iparban erre évente százas nagyságrendben igény.) Az egyetemeknek együtt kellene működniük abban, hogy egy szakból legyen egy helyen elit képzés, de az nagyon jó legyen. A mester képzés szintjén kellene ezt az együttműködést megvalósítani.
8. iránymutatás
A 23. oldalon folytatódik a KFI stratégiából kiollózott irreális célok ismételgetése. Itt az EPO szabadalmak számának alakulására megfogalmazott, és egyébként semmivel alá nem támasztott „tény” kerül megismétlésre.
A 25. oldal: e részt az OECD jelenleg folyó innovációs országtanulmányához készített Háttérjelentésből idézett szöveggel vezeti be az anyag, mintegy abból következőként tálalja, ami igen nagy mértékű csúsztatás. Ami a tényeket illeti: nem igaz, hogy azok az országok eredményesek, amelyekben TEKES-szerű intézmény működik. Sok olyan ország van ugyanis, ahol a felsorolt intézmények működnek és mégsem igazán eredményesek. Az állítás összekeveri az okot és az okozatot.
Az üzenet pedig hamis: nem elég ilyen struktúrákat létrehozni, azokat eredményesen is kell működtetni, és ahogy a Háttérjelentésből idézett gondolat is sugallja, ezeknek szervesen kell illeszkedniük egy makrogazdasági és társadalmi környezetbe (azaz a keretfeltételek, angolul framework conditions kérdése legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint még újabb és újabb rossz hatékonysággal működő szervezetek létrehozása, kormányzati szervezetek státuszának állandó változtatgatása stb.).
A megfogalmazás, miszerint „felmerült annak igénye…” gyakorlatilag mindennek és mindezek ellenkezőjének a bevezetésére felhozható, miközben érvnek nem tekinthető, viszont sugall valamit, amit viták nem előztek meg, de elemzések sem, viszont egy későbbi kormányzati anyagban már e bevezető szöveg nélkül, mintegy kormányzati Lisszabon-célként lehet szerepeltetni.
9. iránymutatás
Az eMOP-ról - pontosabban az eddigi lépésekről - a 2. pontban szépeket írnak. Azt, hogy konkrétan mikor, mi fog történni, és annak ténylegesen (nem a „legsikeresebb integrált tárcaközi program”, „mintaértékű projekt” általános minősítéssel, hanem a célok elérése szempontjából) mi lesz az eredménye - egy szó sincs az anyagban.
Az eGazdaság akcióterv-re vonatkozóan (3. pont) még a program elkészültére vonatkozóan sem vállalnak határidőt.
A 4. pontban leírtak program szinten nem mondanak semmit.
Sajnos az 5. pontban is csak a készülő akciókról tudnak beszámolni, inkább szándékokkal, mint konkrétumokkal.
A 7. akció (B2B és B2C szabályozás) igényelné a korábban emlegetett „legsikeresebb tárcaközi program” minősítést, mert e téren csak komoly kormányzati szintű fellépéssel lehet előrelépni. Ennek alig látszik nyoma a leírtakban, konkrét, programszerű megfogalmazása pedig sajnos hiányzik.
A 8., elektronikus közbeszerzés támogatására ugyanez vonatkozik.
10. iránymutatás
Nagyon fontos a fenntartható ipar koncepciója, de itt az ipari versenyelőny erősítéséről van szó, amelynek egyik - igaz, rendkívül fontos - eleme a fenntarthatóság. Egyébként ez a rész rendkívül szegényes, érdemi intézkedésnek még a látszatát is kerüli. Az egész anyag megközelítése szempontjából nagyon negatív indikátor.
11. iránymutatás
Bár ez a rész sem „tökéletes”, ez az első olyan iránymutatás, amely mögé tett anyagból némi kiegészítéssel akcióprogramot lehet csinálni.
12. iránymutatás
Sajnos még ez a rész sem elég programszerű, pedig itt konkrét jogalkotási kötelezettségeink is vannak, konkrét határidőig.
13. iránymutatás
Ami le van írva, az messze nem teljes. A „nyitott és versenyző piacok biztosítása”, a globalizáció kihasználása, és az „állami támogatások csökkentése és átalakítása” kívánalom messze nem csak a KHEM által felügyelt területekre vonatkozik.
14. iránymutatás
Ez is egy programszerű rész, bár a nagy része a múltban elhatározott ügyekre vonatkozik. A jövőre vonatkozó terveket még konkretizálni, és főleg megvalósítani kell, pl. javasolja a program, hogy a jövőbeli jogszabályok megalkotásakor vizsgálni kelljen a következményként megjelenő adminisztratív terheket, ezek hatását. Évek óta kötelező a jogalkotási tv. szerint a részletes hatásvizsgálat minden törvény alkotása során - ez szinte minden esetben elmarad, formális vagy csak a javaslat igazolásaként szolgál.
15. iránymutatás
Megdöbbentő, hogy a „vállalkozóbarát kulturális környezet” és a „kkv-kat támogató üzleti környezet” kialakítása témákban - amely az egész ország versenyképessége és a foglalkoztatási problémák szempontjából is kulcsfontosságú - mindössze két, összértékében 873 M Ft értékű vállalkozói tudásfejlesztő, oktató, tanácsadó téma szerepel. Ezek - bár fontosságukat nem vitatjuk - egyáltalán nem fognak a vállalkozók számára kedvezőbb környezetet teremteni.
16. iránymutatás
Szinte semmi konkrétum az összehangolt nemzetközi infrastruktúrafejlesztésben.
17. iránymutatás
A megfogalmazások óhajokat, esetleg politikai vezetők iránymutatását tükrözik. Ezen ponthoz is kellene konkrét intézkedéseket kapcsolni, és nem csak hivatkozni a további iránymutatásokra.
2
A középfokú szakoktatás és a középfokú természettudományi/műszaki képzés nem ad elégséges felkészültséget a felsőoktatási képzéshez. A szakmunkás képzők egy része a máshova fel nem vett gyerekek gyűjtőhelyévé vált. A középiskolák nem teljesen alkalmasak az egyre súlyosabb magatartási problémák kezelésére, ami szintén rontja az oktatás hatásfokát.
3
Az alacsonyan képzettek foglakoztathatását is a vállalati szférán keresztül kellene megoldani, mert a közmunka még kevésbé teremt hozzáadott értéket. Ezt viszont elsősorban tartós adó és járulékkedvezménnyel lehet elérni, továbbá támogatni kell a KKV-kat exportlehetőségeik bővítésében, hogy bővüljön a munkaerőigényük. Az átmeneti adókedvezményekkel csak azt lehet elérni, hogy a munkaadó rotálja a munkanélkülieket, hogy a kedvezményt folyamatosan igényelhesse.
A következő években nem kellene tovább emelni a minimálbért, hogy az alacsony hozzáadott értékű munkakeresők is foglalkoztatva legyenek.
4
A részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzéséhez először fel kellene mérni, hogy egyáltalán mely hazai ágazatokban, milyen pozíciókban volna erre lehetőség és igény a vállalatok körében. Hol lehetne a job splitting (egy pozíció megosztása két főnek) értelmes megoldás, amely egyúttal nem veszélyezteti a teljes munkaidőben is dolgozni tudó aktív dolgozók állását.
5
A munkából származó jövedelmek kifehérítésre jó példa volt az elvárt adó és a járulékminimum, ami alatt várható az adóhatósági vizsgálat. Hasonló puha szabályokkal kell kockázatosabbá tenni a be nem jelentett munkát és jövedelmet.
19/a. iránymutatás
A helyzetértékelés minden bizonnyal nem pontos, hiszen pont a 2007 óta eltelt időszakban vetődtek fel (akár még szélsőségesnek is mondható) javaslatok, szándékok a munkavállalás elleni ösztönzöttség megszüntetésére. Maga a program szintén nem elég konkrét, különösen a szociális ellátó rendszer kérdésében.
19/b. 20/a, 20/b, 21/a, 21/b iránymutatás,
A jobb részek közé tartoznak, de ezek sem elég konkrétak.
23. és 24. iránymutatás
Viszonylag programszerű, de nem elég konkrét.
6. Monitoring
A program ismeretében nem értjük, hogyan működhet a monitorozás, hiszen konkrétumok alig szerepelnek az anyagban.
