2004. október 16. MISZ véleménye az Útmutató az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés és a szellemi termékek vagyonként elszámolásához
Részletek
2004. szeptember 14. MISZ észrevételei a 2005. évi GVOP beruházásösztönzési prioritásához tartozó pályázatok előkészítésével kapcsolatban Részletek
2004. július 22. Konkrét javaslatok az innovatív KKV-k-ra vonatkozó,
az innovációs, ill. az adótörvényekben megjeleníthető, további támogatási
formákról Részletek
2004. július 22. MISZ Vezetősége újból megvitatta az innovációs törvény
tervezetét Részletek
2004. július 12. Vélemények a kkv-k innovációs törekvéseinek támogatásáról Részletek
2004. június 15. Állásfoglalás az NKTH "A regionális innovációs
rendszer kialakítása" c. dokumentummal kapcsolatban Részletek
2004. április 20. Állásfoglalás a GKM "A gazdasági versenyképesség
javításának programja" c. koncepciójáról Részletek
2004. április 22. Állásfoglalás az Innovációs Törvény tervezetéről Részletek
2004. március 22. Módosítási javaslat a Kutatási és Technológiai Innovációs
Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 4. § (3) bekezdésének rendelkezésével
kapcsolatban Részletek
2004. március 25. Vélemény az Európai Bizottság KKV-k finanszírozásával
kapcsolatos tájékoztatójáról Részletek
2004. január Megjegyzések a kockázati tőke törvény módosításá-nak
jelenlegi tervezetéhez Részletek
Állásfoglalás az Innovációs Törvény tervezetéről
A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) szűk körű Vezetősége újból tárgyalta az Innovációs Törvény tervezetét. A 2004. április 21-én küldött előzetes véleményünket kiegészítve az alábbiak szerint véglegesítjük, és kérjük, hogy az egy nappal korábbi levelünket tárgytalannak tekinteni szíveskedjék.
Szövetségünk jó egy évtizede következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy szükség van egy innovációs törvény megalkotására. Ennek megfelelően üdvözöljük az anyag elkészültét, és örömmel kapcsolódunk be annak szakmai vitájába. Az innovációs törvény tervezetét (a továbbiakban Tervezet) alapvetően igényes munkának tartjuk, annak érdemeivel, ezért jelen hozzászólásunkban részletesen nem kívánunk foglalkozni. A vita jelenlegi szakászában véleményünk szerint csak a lényeget érintő kérdésekre célszerű koncentrálni, ezért nem kívánunk kitérni az apróbb pontatlanságokra, elírásokra sem.
Észrevételeink – korántsem teljes körűen – csak néhány koncepcionális és néhány konkrét kérdésre vonatkoznak.
1./ A törvény indoklásánál és a Preambulumban a legfontosabb célként a hazai gazdaság, ill. a hazai vállalkozások versenyképességének növelését kell kiemelni (az például önmagában nem lehet cél, legfeljebb eszköz, hogy növekedjen a K+F területen dolgozók száma).
2./ A törvény II. fejezete – véleményünk szerint túlzott részletességgel és vitatható tartalommal – a definíciókkal foglalkozik. A felesleges viták elkerülése érdekében ezt a részt elhagyni javasoljuk, és kizárólag csak azokat a fogalmakat kellene meghatározni, amelyekhez a törvényben valamilyen jogi vagy pénzügyi kötelezettség tartozik. Ezeket a fogalmakat a törvény helyett alacsonyabb jogszabályokban, kézikönyvekben (pl. NKTH által kiadott Útmutató, stb.) kell meghatározni és értelmezni.
3./ A törvénynek áttekintést kellene adni a hazai "Nemzeti Innovációs Rendszer" egészéről. A meglévő és érvényben lévő törvényekre, kormányrendeletekre való hivatkozással a teljes rendszer egységes koncepcióját, az egyes részek egymáshoz való kapcsolódását, ill. kapcsolatrendszerét kellene összefoglalni és "láthatóvá" tenni.
4./ Az 5. §-ban rögzített TTI Országgyűlés részére történő beszámolási kötelezettség gyakoriságát, valamint a 34. §-ban rögzített Kormány részére készülő beszámolót két év helyett egy évben javasoljuk rögzíteni. Ez nem mást jelenthetne, mint azt, hogy a honatyák, ill. a kormánytagok többször találkoznának a K+F, ill. az innováció ügyével, amire egyébként – sajnálatos módon – nem terjed ki eléggé a figyelmük.
5./ A 10. § szerint a TTI stratégiát idehaza (Országgyűlésben, kormányban) a felügyelő miniszter képviseli. A NATO-ban, az EU-ban, az OECD-ben, stb. az NKTH, ill. elnöke képviseli a TTI kérdésekben az országot. Célszerű lenne, ha a hazai területeken is ugyanaz a személy látná el a képviseleti feladatokat, akit külföldön elfogadnak, ezzel is erősítve az NKTH "kormányzati jellegét".
6./ A hazai gazdaság versenyképességének javítása érdekében nem az kell, hogy a multi cégek a K+F intézeteiket ide telepítsék, támaszkodva az olcsó, de jó szellemi munkaerőre (ez jobb nekik, mint az agyelszívás, mert még alacsonyabb bérrel operálhatnak), hanem az, hogy a szellemi tőke által létrehozott eredményekből származó anyagi haszon is az országon belül keletkezzen. Magyarul az ideális az lenne, ha minél inkább az innováció, majd a termelés teljes vertikuma hazánkban folyna. Ezért kevés a 14. § (2) bek-ben rögzített megkülönböztetés, inkább javasolnánk ennek a prioritásnak a feltüntetését az egész tv. szövegben mindenütt, ahol a fontos feladatok és kötelességek vannak.
7./ A IV. fejezetben egyértelművé kell tenni, hogy az "államháztartási források" döntően az innovációs alapot jelentik. Az Innovációs Alap Törvényre ezért itt is célszerű hivatkozni, és az előírások közötti néhány ellentmondást is fel kell oldani. Az "államháztartási források" kifejezés egyébként áttekinthetetlenül széles kör, meg kell próbálni értelmezni, hogy az előírások mire terjednek ki (pl. az MTA támogatására is?).
8./ A Tervezet 15. szakasza – amint azt a részletes indoklás is tartalmazza – az utófinanszírozás problémáját kívánja kezelni. Ami itt megjelenik, az véleményünk szerint két ok miatt sem elegendő. Egyrészt mert csak a nemzetközi pályázatokra vonatkozik, másrészt mert csak a költségvetési szférára vonatkozik, holott a KKV-k teljesen hasonló problémákkal küzdenek. Évek óta tapasztalható volt az, hogy a KKV-k likviditási problémáik miatt jóval kevésbé tudnak élni a pályázati lehetőségekkel, mint ahogy az lehetséges és kívánatos volna. Valószínű, hogy megnyugtatóbb lenne az előlegfizetésnek a 217/1998 Korm. rendeletben kissé felemás módon szereplő módját ugyanitt következetesen rendezni.
Részben a finanszírozáshoz kapcsolódik az is, hogy feltétlenül szükségesnek tartjuk annak végiggondolását, hogy milyen jogszabályi keretek szükségesek ahhoz, hogy a pályázatok jelenlegi, gyakran az érdemi munka rovására menő adminisztrációját lényegesen egyszerűsíteni lehessen. Hangsúlyozzuk, hogy nem a szakmai ellenőrzés lazítását javasoljuk, hanem azt, hogy szűnjön meg a felesleges információk – közöttük értelmetlen igazolások, tanúsítványok – begyűjtése.
9./ A "2003 évi XC. Törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról" 9. szakasza értelmében a teljes Alapra - tehát az állami hozzájárulásra is – csak a vállalatok pályázhatnak, a költségvetési kutatóhelyek csak alvállalkozóként jelenhetnek meg a pályázatokban. Azzal együtt, hogy támogatjuk azt, hogy az Alap pályázataiban a vállalkozások kiemelt figyelmet kapjanak, ezzel a kategorikus megfogalmazással nem értünk egyet. (Ez azt is jelenti, hogy egyes jelenlegi pályázatok – pl. nagy műszer – már jelenleg is szabálytalanok.) Ezt a helyzetet mindenképpen rendezni kellene.
10./ Feltétlenül szükség lenne annak orvoslására, hogy jelenleg – teljesen ésszerűtlen módon – a Kooperációs Kutatóközpontok számlájára befizetett vállalati hozzájárulások csak közhasznú adománynak számítanak, rájuk sem a 200 %-os K+F adókedvezmény nem érvényesíthető, sem a 0,2-os % K+F járulékból nem vonhatók le.
11./ A Tervezet a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatban kötelezettségeket állapít, amivel alapvetően egyet is lehet érteni. Az ugyanakkor aggályos, hogy a finanszírozásra vonatkozóan nem nyújt segítséget. Úgy tűnik, hogy a szerkesztők arra gondolnak, hogy az elnyert pályázatok forrásaiból a pályázónak kell gondoskodnia a létrejött eredmények védelméről. Ez azonban nem reális, hiszen az igazán nagy költségek tipikusan akkor merülnek fel, amikor a pályázat már lejárt. E téren a Magyar Szabadalmi Hivatal által sikeresen működtetett pályázati rendszer eszközei semmiképpen sem elégségesek. A szellemi tulajdon védelmével kapcsolatban javasoljuk annak megfontolását is, hogy nem lehetne-e további ösztönzőket – pl. a korábban létezett adókedvezmény visszaállítása – bevezetni.
12./ Az innovációs törvény véleményünk szerint egyébként is történelmi lehetőséget nyújt további, az innovációt – különös tekintettel az innovációban érintett KKV-kra – támogató adókedvezmények bevezetésére. Ha a támogatás a KKV-k körére korlátozódna, akkor még a pénzügyi vonzatok sem jelenthetnének komoly akadályt, tekintettel az ilyen vállalatok sajnálatosan alacsony számára. E téren tanulmányozásra és követésre méltónak tartjuk a kanadai, vagy a francia rendszert.
13./ Alapvető fontosságúnak tartjuk a kihelyező vállalkozásokra vonatkozó 22.-27. szakaszokat. A bejelentési kötelezettségre vonatkozóan nem osztjuk a szerkesztő aggályait. Az alapvető kérdés ugyanis nem az, hogy van-e valahol egy nyilvántartás ezekről a cégekről, hanem az, hogy lehet-e ellenőrizni, hogy valóban szellemi alkotások hasznosítását végzik-e. Látnunk kell azt, hogy jelenleg a költségvetési intézmények vállalkozásokba gyakorlatilag nem tudnak belépni, tehát itt egy jelentős kedvezményről van szó, aminél a visszaélés veszélye nagy. Ezért a bejelentési kötelezettség mellett a Hivatal számára valamilyen formában a későbbi ellenőrzés jogát is fenn kellene tartani.
Hiányoljuk továbbá annak rögzítését, hogy intézményi támogató nyilatkozat birtokában természetes személy is részt vehessen a spin-off cég alapításában. A felsőoktatási intézmények kihelyező vállalkozással (spin-oftt) szembeni ellenérdekeltségét növelheti a jelentős adminisztrációs kötelezettség (22. § (2), (33) bek., ezért kívánatos ezeket a minimumra csökkenteni.
14./ Nem tartjuk szerencsésnek a kihelyező vállalkozásba történő pénzbeli/eszközbeli hozzájárulás korlátozását az intézmény saját vagyonára vonatkoztatni. A saját vagyon költségvetési intézmény esetében – miután az ingatlanoknál általában nem tulajdonjogról, hanem kezelői jogról van szó, valamint a jelenlegi rendszerben az amortizáció sincs megfelelően kezelve – meglehetősen véletlenszerű tényezőktől függ. Ráadásul elidegenítése is csak igen speciális szabályok szerint lehetséges, ezért klasszikus nem is tekinthető fedezetnek. Sokkal jobb vetítési alap lehetne pl. a saját bevétel, ami egyébként is a hozzájárulásnak a forrása.
Az intézményi hozzájárulásra vonatkozó szakasz (24.) egyébként is pontosítandó. Világossá kellene tenni, hogy a korlátozás mire vonatkozik. Az egyszeri, a vállalkozás alapításakor, illetve tulajdonszerzéskor fizetendő hozzájárulásra, vagy az intézmény összes kihelyező vállalkozásában egy időben fennálló hozzájárulásokra? Valószínűleg az utóbbiról van szó, de a szöveg több mint félreérthető.
15./ Teljes mértékben támogatjuk az alkotói szabadság bevezetését. Az ugyanakkor kétséges, hogy jogilag koherens-e az a megoldás, hogy ez a törvény a költségvetési intézmények számára egy kötelezettséget teremt, amelynek forrásáról nem gondoskodik. A rendszer felfutásával ugyanis, a minősített oktatók/kutatók közel 7 %-a lesz egy időben alkotói szabadságon, aminek fedezetét aligha tudják az intézmények kigazdálkodni.
16./ Végezetül a 35. § nagyon helyes célkitűzésként Technológiai Innovációs Díj alapításáról szól. Emlékeztetni szeretnénk, hogy Szövetségünk 11 éve működteti a Magyar Innovációs Nagydíj pályázati rendszert, és ennek részeként korábban az OM, ebben az évben már az NKTH is adott ki "2003. évi innovációs díjat". Ez a díjrendszer ma a legjelentősebb hazai innovációs elismerés, annak a presztízsét tovább már nem lehet növelni (átadó a Miniszterelnök, a Köztársasági elnök, ill. a Parlament Elnöke, az átadás színhelye a Parlament, a bíráló bizottság pedig 15 hazai szaktekintélyből álló zsűri.) Ezért megfontolandó ennek a pályázati, ill. díjrendszernek a törvényben való rögzítése, ill. további támogatása, és emellett kiemelten fontos egyéb – pl. kiemelkedő tevékenységet végző személyek elismerésére – önálló Hivatal által adományozandó állami elismerések alapítása.
