2004. október 16. MISZ véleménye az Útmutató az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés és a szellemi termékek vagyonként elszámolásához
Részletek
2004. szeptember 14. MISZ észrevételei a 2005. évi GVOP beruházásösztönzési prioritásához tartozó pályázatok előkészítésével kapcsolatban Részletek
2004. július 22. Konkrét javaslatok az innovatív KKV-k-ra vonatkozó,
az innovációs, ill. az adótörvényekben megjeleníthető, további támogatási
formákról Részletek
2004. július 22. MISZ Vezetősége újból megvitatta az innovációs törvény
tervezetét Részletek
2004. július 12. Vélemények a kkv-k innovációs törekvéseinek támogatásáról Részletek
2004. június 15. Állásfoglalás az NKTH "A regionális innovációs
rendszer kialakítása" c. dokumentummal kapcsolatban Részletek
2004. április 20. Állásfoglalás a GKM "A gazdasági versenyképesség
javításának programja" c. koncepciójáról Részletek
2004. április 22. Állásfoglalás az Innovációs Törvény tervezetéről Részletek
2004. március 22. Módosítási javaslat a Kutatási és Technológiai Innovációs
Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 4. § (3) bekezdésének rendelkezésével
kapcsolatban Részletek
2004. március 25. Vélemény az Európai Bizottság KKV-k finanszírozásával
kapcsolatos tájékoztatójáról Részletek
2004. január Megjegyzések a kockázati tőke törvény módosításá-nak
jelenlegi tervezetéhez Részletek
A MISZ állásfoglalása a GKM "A gazdasági versenyképesség javításának programja" c. koncepciójáról
Az Innovációs Szövetség nagyon időszerűnek tartja, hogy készüljön egy program a gazdaság versenyképességének javításával kapcsolatban, de a GKM koncepcióját nem tartja elfogadhatónak, mert véleménye szerint hangsúlyokat más kérdésekre kell helyezni.
A koncepció ugyanis egy 20-25 évvel ezelőtti szemléletet követve túlságosan a költség-alapú versenyképességre koncentrál (adóterhek, bérek, foglalkoztatás rugalmassága stb.), ami bár fontos, de csak egyik, és nem is a legmeghatározóbb eleme a versenyképességnek. Ma már sokkal inkább a termékek (vagy szolgáltatások) műszaki tartalma, műszaki színvonala, továbbá a piaci munka (a marketing) a fontos, sőt a meghatározó eleme a versenyképességnek. Hogy mikor melyik elem jelentősebb, az természetesen függ a konkrét viszonyoktól, ezért a koncepcióban legalább akkora, vagy nagyobb teret kell szentelni ezeknek a kérdéseknek, mint a költség-alapú versenyképességnek.
Miközben az EU célkitűzése, hogy a GDP 3 %-át fordítsák K+F-re, mi most jutottunk el odáig, hogy ez az arány kb. 1 %-ra emelkedett. Ez az anyag hasonló deficitet tükröz az innováció-politikára fordított kormányzati figyelmet illetően: a 8 oldalas anyagban nevesítve mindössze három és fél sor jutott az innováció-politikának. Ez sajnálatos párhuzamot mutat azzal a ténnyel, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban a technológia-politika az önálló főosztály képviselte súlyról egy főosztály részterületének súlyára lett leszállítva. Megítélésünk szerint az innováció-politikának - és vele a technológia-politikának - a gazdasági versenyképesség javítását célzó minden programban középponti szerepet és ennek megfelelő súlyt kell adni és ennek az anyagnak is ezt kellene kifejeznie.
Az itt csupán jelzésszerűen felsorolt intézkedések - a hálózatok, klaszterek kiépülésének ösztönzése / az egyetemekre alapozott technológia-transzfer erősítése / adórendszerbeli támogatások / a fejezeti kezelésű előirányzatok koncentráltabban innovációs célú felhasználása - önmagukban helyesek, azonban még koncepció szinten is elengedhetetlen a lényegesen érdemibb kifejtésük. Kritikus jelentőségű hiányosságnak tartjuk emellett, amelyet már a koncepció alkotás szintjén feltétlenül korrigálni kell, hogy a koncepcióban összefoglalt intézkedések csupán szükséges, de még a fő összetevőket tekintve sem elégséges elemei a versenyképesség javítását ténylegesen megalapozó innováció-politika kormányzati eszközeinek.
Bár az előzőek miatt nem tartjuk elfogadhatónak a koncepció szerkezetét sem, konkrét véleményünket, ill. észrevételeinket a fejezet sorrendjében adjuk meg.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy Szövetségünk által korábban készített vizsgálatokból kiderült, hogy a magyar KKV-k innovációs aktivitása olyan alacsony, hogy jelentős részüknek - különösen az EU-csatlakozást követően - igen komoly gondokkal kell szembenéznie. A KKV-k kellő hatásfokú támogatása véleményünk szerint nem képzelhető el a "szokásos" és általános társasági adókedvezmények keretei között.
Ad 1. Általános gazdaságpolitikai célkitűzések
Ez a pont túlságosan az államháztartás hiányára koncentrál, ami eléggé más következtetéshez vezet, mintha a központba a folyó fizetési mérleg hiányát helyeznénk, ami megítélésünk szerint ma a magyar gazdaság leglényegesebb problémája és sokkal inkább oka, mint következménye a költségvetési hiánynak.
Ad 2. Komparatív előnyök
A komparatív előnyök elemzésénél, a hazai termékstruktúra vizsgálatánál célszerű figyelembe venni az exportáló vállalatok tulajdonosi struktúráját is, mert a gazdaságpolitika szempontjából különbséget jelent, hogy az export a hazai vállalatoktól, vagy a hazánkban megtelepedett külföldi tulajdonú vállalatoktól származik-e. (Egyéb jellemzők változatlansága mellett más például a fizetési mérlegre gyakorolt hatás, stb.)
Ad 3. Más országok tapasztalatai
Az itt felsorolt jellemzők kissé egyoldalúak és emiatt eléggé egyoldalú gazdaságpolitikát sugallnak. Sok esetben a siker más tényezőkön múlott, például Írország esetében az amerikai, főleg ír származású befektetők megjelenésén, akik, kihasználva Írország EU tagságát, az európai piacra kívántak betörni, Finnországban, Svédországban, a GDP-re vetített több mint 3,5 %-os kutatás-fejlesztési ráfordítás volt a döntő. Több esetben az említett gazdaságpolitikai intézkedések végül nem vezettek az ország gyorsabb gazdasági növekedéséhez (pl. Görögország). Ezért sokoldalúbb megközelítést javaslunk, mint ami a jelenlegi koncepcióban szerepel.
Ad 4-5. Foglalkoztatás- és bérpolitika
A leírtakkal ellentétben a bérköltségekben való megtakarítás a konkrét magyar viszonyok között nem lehet döntő eleme a magyar vállalatok versenyképessége növelésének. A magyar munkabérek ugyanis töredékét alkotják a nyugat-európainak, és hasonlóképpen a kínai töredéke a magyarnak, és ezeken az arányokon lényegesen változtatni nem lehet. Emiatt, nem annyira a munkabérek, mint inkább más tényezők (például a termékek és szolgáltatások műszaki színvonala, tartalma, újdonsága, a marketing tevékenység, stb.) fogja meghatározni a magyar termékek versenyképességét.
Ad 6. A befektetések-fejlesztések ösztönzése
Javasoljuk az itt tárgyalt három kérdést külön, önálló pontként tárgyalni, mert jelentőségük a versenyképesség szempontjából meghatározó.
Az a/ pont alatt tárgyaltakkal kapcsolatban a kockázati tőke és az üzleti angyalok fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.
Ugyanakkor számos műszaki újdonságból csak akkor lehet hosszabb távon komoly piaci részesedést biztosító termék, ha induláskor megfelelő támogatást kap, még hozzá az állam által folyamatosan refinanszírozott, úgynevezett "induló tőke" alapokból. Nem lehet ugyanis minden kezdeményezés sikerét eleve biztosra venni, szükségképpen lesznek kudarcok is, ezt a kockázatot - az általános siker érdekében - az államnak át kell átvállalnia.
A b/ pontban tárgyalt iparpolitikát és a c./ pont alatt tárgyalt infrastruktúrát szintén külön pontként "ágazati politikák" címen kellene tárgyalni, idevéve az agrárvertikumra vonatkozó politikát is, hiszen az agrárvertikum meghatározó eleme a magyar gazdaságnak és az egyetlen nettó exportáló (és fizetési mérleget javító) szektor.
A b/ pontban mindösszesen három és fél sorban említett innováció kérdését azért kell mindenképpen önálló és kiemelten a legfontosabb pontként kezelni, - sokkal nagyobb súlyt adva a kérdésnek, - mert hosszú távon a műszaki fejlődés, illetve tágabb értelemben az innováció az, ami az ország nemzetközi versenyképességét meghatározhatja. Az innovációval foglalkozó részen belül három fő területtel való foglalkozást javaslunk, ezek a következők:
az innováció elősegítésével kapcsolatos szervezeti kérdések. A koncepció ezzel kapcsolatban megemlíti a hálózatok, klaszterek kiépülésének ösztönzését, az egyetemekre alapozott technológia-transzfer erősítését, amihez hozzá kellene kapcsolni az innovációs központok, a tényleges és a virtuális inkubátorok létesítését, az ipari parkok szerepét, valamint az egyéb, az innovációt üzleti alapon, vagy támogatás formájában segítő szolgáltatásokat.
támogatási politika. Magyarországon a tudományos és műszaki kutatásra jelenleg a GDP 1 %-át fordítják. Az Európai Unió, ahol ez az arány jelenleg 2%, célul tűzte ki, hogy 2010-ig elérik a 3%-os arányt. Magyarország szempontjából is a 3%-os arány elérése kell, hogy legyen a cél, hiszen a műszaki felzárkózást és lépéstartást csak az e célra fordított összegek számottevő növelésével lehet elérni. Itt alapvető koncepcionális kérdés, hogy az állam milyen formában, mely területeken tud a műszaki fejlesztés támogatásába belépni (hiszen például a feldolgozóipari K+F 78%-át ma Magyarországon a külföldi vállaltok adják). Ide is tartozik annak vizsgálata, hogy milyen volumenű kockázati, ill. induló tőke-alapok létrehozása szükséges ahhoz, hogy az innovatív vállalatok műszaki újdonságaikat piacképes termékké tudják fejleszteni. Fontos szempont továbbá az is, hogy a hazai K+F ráfordítások kevesebb, mint egyharmadát biztosítják csak a vállalkozások. Tudomásul kell venni, hogy addig, ameddig a "közepesen fejlett" gazdaságunkban a vállalkozások nem növelik jelentősen a K+F ráfordításokat, addig - az "innnovációbarát" gazdasági környezet folyamatos kiépítésével egyidejűleg - ezt az államnak kell biztosítani.
az európai kutatási térrel való kapcsolat. Az Európai Unió is az elkövetkező időben igen nagy súlyt kíván helyezni a K+F tevékenységre és számos programmal támogatja azt, és ezen belül is elsősorban az európai kutató kapacitások hálózatszerű együttműködését (lásd: European Commission The 6th Framework Program). A Koncepcióban ki kell térni arra is, hogy - a VI. kutatási keretprogram eszközeit felhasználva - a hazai kutatás hogyan tud bekapcsolódni az Európai Kutatási Térségbe.
Ad 7. Kis- és közepes vállalkozások
A kis- és középvállalkozások sajátos funkciókat ellátó csoportokra bonthatók (például az értékesítési és beszerzési relációk, a tőke- és munkaerő-igényesség, legfőképpen pedig innovativitás szempontjából). A koncepció kialakításánál célszerű ezeket a csoportokat önállóan is vizsgálni, mert az egyes csoportokba tartozó vállalkozások támogatása más és más, egymástól jelentősen eltérő politikát igényelhet.
Ad 8. Adó- és járulékrendszer
Az adó és járulékterhek csökkentése kívánatos, de kérdés, hogy a leendő módosítások hogyan érintik az egyes vállalatcsoportokat és a költségvetést.
A koncepcióban, ha a szöveg mennyisége egyben fontosságot is kifejez, összességében a várható tényleges hatásnál jóval nagyobb súlyt kapnak a pénzügyi kérdések és sokkal kisebbet a versenyképességet valóban meghatározó egyéb kérdések. A koncepció átdolgozásakor célszerű ezeken az arányokon lényegesen változtatni.
Ki kell dolgozni továbbá egy Kommunikációs Programot, amely előmozdítja, hogy a társadalomban tudatosodjék az innováció kiemelkedő jelentősége mind a gazdaság erejének, verseny- és eltartó képességének, mind az emberek életszínvonalának javításában.
Végezetül, a koncepció nem foglalkozik a versenyképesség másik lényeges összetevőjével, a termékek marketingjével. Ma már számos területen a vállalkozások költségeinek jelentős részét (néha 30-40%-át is) a marketing költségek teszik ki. Marketing nélkül még a költség- és műszaki szempontból megfelelő termékeket sem lehet elhelyezni az európai piacokon. E kérdést a piaci versenyképesség szempontjából elfoglalt helyének megfelelően javasoljuk a készülő koncepcióban kezelni. Hasonlóképpen külön kell foglalkozni a keleti piacok (például orosz, ukrán, kínai) kérdésével, mert ezek piaci paraméterei eltérnek az uniós jellemzőktől.
Szövetségünk természetesen kész minden eszközével és képességével segíteni mind a koncepció újragondolását, mind pedig a megvalósítását illetően.